HTML

A magazin

Keresse az újságárusoknál!

 15_3_1.jpg

2015 ősz

Magyar sorsok a Gulágon

Előfizetek rá

Facebook

https://www.facebook.com/multkor.tortenelmi.magazin

Címkék

1. világháború (21) 10 tény (10) 19. század (2) 2. világháború (29) 20.század (157) 20. század (47) amerikai elnökök (2) anno (2) atombomba (4) augusztus 20 (2) aukció (2) bizarr (11) Budapest (2) Churchill (2) csokoládé (2) csókolódzás (2) Dél-Amerika (2) diktátorok (2) divat (2) Egyesült Államok (45) egyháztörténet (2) Egyiptom (6) építészet (7) erotika (2) Észak-Korea (2) évforduló (9) fallosz (2) felfedezések (2) film (7) Finnország (2) fogamzásgátlás (2) Forma-1 (2) fotó (4) fotók (31) fotóművészet (9) Franciaország (10) gyilkosságok (2) háború (3) hadtörténet (14) hajózás (7) halálozás (4) Hasfelmetsző (2) hidegháború (4) Hitler (7) HItler (2) Hollywood (2) holokauszt (2) igazságszolgáltatás (2) II. János Pál (2) III.Richard (2) inkák (2) Irak (2) Irán (2) Izrael (4) Japán (5) játék (2) Jeruzsálem (2) Jézus Krisztus (3) kalózok (2) kémkedés (2) Kennedy (3) Kína (4) királyok (3) királysír (2) kivégzések (4) Kolumbusz (3) kora újkor (2) Közel-Kelet (2) középkor (3) Középkor (24) kutya (2) kutyák (2) Lengyelország (2) London (3) Magyarország (6) Marilyn Monroe (3) merénylet (6) metró (2) Mikulás (2) múmia (2) művészet (2) nácik (8) Nagy-Britannia (23) Nagy Britannia (10) Napóleon (5) neandervölgyi (3) Németország (17) népirtás (2) nők (3) ókor (34) olimpia (2) orosz-japán háború (2) Oroszország (3) orvostudomány (3) őskor (8) pápaság (3) Peru (2) piramis (2) polgárháború (2) régészet (12) rejtély (4) rejtélyek (4) repülés (7) rómaiak (3) Római Birodalom (5) sör (3) sport (5) színes képek (3) Szíria (2) Szovjetunió (8) temetkezés (6) Titanic (3) tudomány (2) Tudta-e (23) újkor (63) ünnepek (4) utazás (2) Vatikán (3) Vietnam (2) világbajnokság (2) zene (5) Többi

Friss topikok

2014. január 17. editors 1 komment

A halhatatlanság ára

scott.jpg

„Azt hiszem, nem tudok tovább írni. Zárszó: Az Isten szerelmére, gondoskodjanak szeretteinkről” – olvasható Robert Falcon Scott utolsó, 1912. március 29-én kelt naplóbejegyzésében. A felfedező és társai két hónappal korábban, 1912. január 18-án érték el a Déli-sarkot abban a tudatban, hogy a világon elsőként jutottak el a megközelíthetetlennek hitt területre. A helyszínre érve azonban a döbbenet lett úrra rajtuk: Roald Amundsen jóvoltából a norvég zászló már egy hónapja ott lobogott.

Scott 1910 júniusában kelt útra, hogy meghódítsa a Föld utolsó ismeretlen pontját, a Déli-sarkot. Melbourne kikötőjében egy szűkszavú távirat várta, amelyben Amundsen tudatta vele: ő is a Déli-sarkra tart. Minden idők legnagyobb sarkkutatója eredetileg az Északi-sarkra készült, ám miután azt 1909-ben elérte az amerikai Peary, az utolsó pillanatban célt változtatott.

Mindkét expedíció a déli pólushoz legközelebb eső Ross-jégmezőnél, egymástól látótávolságra kötött ki, s még vendégül is látták egymást a hajójukon. Amundsen 1911. október 20-án, Scott néhány nappal később, november 1-jén indult a végső rohamra. Amundsen és négy társa kutyaszánon, 52 kutyával egy ismeretlen, de rövidebb utat választott és az időjárás is kegyes volt hozzájuk. Két hónap után, 1911. december 14-én délután három órakor a világon elsőként elérték a Déli-sarkot, ahol egy sátorra felhúzták a norvég lobogót, belsejében pedig Scottnak szóló üzenetet helyeztek el.

Scotték számára a Déli-sarkig megtett út jóval viszontagságosabbnak bizonyult, mint Amundsenék esetében; a brit különítmény a híres felfedező, Ernest Shackleton által korábban már kitaposott útvonal mentén indult el. Utólag egyértelmű: döntésük helytelen volt. A hó-és jégviharokban botladozó szánhúzó kutyák és szibériai pónik nem bírták tovább a megterhelést, így a kalandorok kénytelenek voltak leölni őket. Mivel a motoros szánok is lerobbantak, a felfedezők ekkortól kezdve – óriási erőfeszítések árán – saját maguk húzták a szánokat.

A hitehagyott csapatnak a visszaúton gyakran - 33 celsius fokos hideggel és hóvaksággal kellett szembesülnie. Az élelem fogytán volt, ráadásul többen a kiszáradás szélére kerültek. Az expedíció egyik tagja, Edgar Evans már februárban meghalt, március 16-án pedig a korábbi háborús sérülése miatt már lépni is alig tudó Lawrence Oates is feladta a küzdelmet. Bár a háromfősre olvadt csapat már közel volt a következő raktárállomáshoz, végül ők sem bírták tovább. Fagyott holttestükre novemberben találtak rá a kutatók.

Az utókor azonban hálásan tekint vissza a brit felfedezőkre, a tragikus végkimenetelű út során ugyanis mintegy négyszáz állatfajt fedeztek fel. A kalandorok sokak szemében hőssé váltak, tetteiket számos irodalmi alkotás megörökítette. Scottot halála után lovaggá ütötték, nevéről pedig többek között templomokat és városokat is elneveztek.

A tragédia azonban elkerülhető lett volna, ha megfogadják Scott tanácsait a vele tartó társak - legalábbis ezt állítja az a nemrégiben napvilágot látott kutatás, amely szerint a felelősség nem a kapitányé, hanem a neki ellentmondó, s végül a felfedezés sorsát megpecsételő embereié. A Cambridge-i Egyetem és a Scott Polar Research Institute szakembereiből verbuválódott csapat arra a következtetésre jutott, hogy ha a táborban hagyott emberek követték volna Scott legfontosabb utasításait, a felfedezők épségben hazatérhettek volna.

Karen May, az intézet által kiadott Polar Record című kiadvány szerzője úgy látja: Scott emberei hibáztak, mikor negligálták a kapitány írásos utasításait, s nem küldtek utánuk szánhúzó kutyákat az alaptáborból. A táborban maradtak ugyanis nem akarták kockára tenni a misszió tudományos céljait, ez azonban megpecsélte sorsukat. Scottot eddig azért hibáztatták, mert nem használt szánhúzó kutyákat, pontosabban csak addig a pontig küldte őket, ahol az élelmiszerraktár működött.

May kutatási eredményei alapjában cáfolja meg azokat az állításokat, miszerint Scott döntésképtelen lett volna, s lényegében miatta fulladt tragédiába a déli-sarki expedíció - ezek az állítások végül oda vezettek, hogy egyik életrajzírója 1979-ben "minden idők egyik legrosszabb felfedezőjének" nevezte őt. May szerint inkább arról van szó, hogy a történészek összekeverték az írásos parancsok dátumait, de a kutató azt is megcáfolja, hogy Scott a kutyák életét akarta volna megmenteni.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

20.század Scott

A bejegyzés trackback címe:

https://mult-kor.blog.hu/api/trackback/id/tr685765273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Bowman 2014.01.26. 18:52:23

Ez az Amundsen nem volt úriember.
Vissza a főoldalra
süti beállítások módosítása