Amikor Kína 1841. január 20-án átengedte Hongkongot a hatalma csúcsán álló Brit Birodalomnak, Őfelsége alattvalói közül kevesen fogadtak volna arra, hogy a szigetet 156 évvel később gyarmatbirodalmuk egyik utolsó maradványaként fogják visszaadni a kontinensnyi országnak. Bár a kereskedelmi telep hivatalosan csak az 1842. augusztus 29-én aláírt, első ópiumháborút lezáró nankingi békével került a tengeri nagyhatalom fennhatóság alá, a britek már 1841 elején a sziget tényleges urának számítottak.
A következő években számos kínai és brit kereskedő érkezett a rohamosan fejlődő szigetre a meggazdagodás reményében, sokan pedig a Kínát gyakran sújtó természeti csapások, lázadások elől menekülve választották Hongkongot menedékül. 1860-ban a túlnépesedő szigethez csatolták a Kaulung-félsziget bizonyos részeit. 1898-ban újabb, ezúttal 345 négyzetmérföldes (945 négyzetkilométeres), Hongkong addigi méreténél tizenkétszer nagyobb kiterjedésű területet vették bérbe a britek Új Területek néven, 99 évre.
De nem csak a természeti csapások pusztítottak. A japánok 1941 decemberében foglalták el Hongkongot. A császári katonák egyes becslések szerint több ezer nőt erőszakolták meg a győzelmet követő hetekben. Az 1945 augusztusáig tartó megszállás alatt a félelemben tartott lakosság folyamatos élelmiszerhiánnyal küzdött; 1944-ig jegyrendszer volt érvényben. Hongkong népessége 1945-ig – a munkanélküliek kontinentális Kínába történő áttelepítésének köszönhetően – 1,6 millióról 600 ezerre csökkent.
A koronagyarmat azonban magára talált, és a britek 1997. július 1-jén egy ereje teljében lévő, virágzó Hongkongot adhattak át – ünnepélyes keretek között – a kínaiaknak.