Hideg, borús februári nap volt. Dél körül járt az idő. Bernadette Soubirous, a Pireneusok lábánál fekvő városka, Lourdes molnárjának legidősebb lánya húgával, Marie-val és a szomszéd kislánnyal épp rőzsét szedtek a hegyi patak partján, hogy este legyen mivel alágyújtani a vacsorának. Mivel kevés tűzifának valót találtak, Marie és a szomszéd lány úgy döntöttek, átmennek a patak túloldalára.
A gyakran betegeskedő, vézna Bernadette eleinte vonakodott mezítláb a patakba gázolni, ám egy idő után mégis rászánta magát az átkelésre. Már épp levette a facipőjét és harisnyáját, amikor különös zúgást kezdett hallani, majd eltűntek előle a fák, nagy fehérséget látott, és a közeli barlangnál egy vakítóan sugárzó szellemalak jelent meg előtte.
1858. február 11-e, a látomás napja teljesen megváltoztatta a kislány életét. Az alak a harmadik találkozás alkalmával már meg is szólította a lányt, március 25-én pedig így felelt a kilétéről érdeklődő Bernadette-nek: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.” Szűz Mária július 16-ig összesen 18 alkalommal jelent meg a lány előtt.
A jelenéseket kezdetben erős kételyekkel fogadták, látomásai kapcsán vizsgálódott a francia kormány és az egyház is. A lányt csodálat és ellenszenv egyaránt övezte, sok zaklatásban is része volt, de a kérdésekre mindig egyszerűen és őszintén válaszolt, szavain semmit sem változtatott és pénzt sem fogadott el senkitől, jóllehet családja nyomorban élt. A történéseket kivizsgáló egyházi bizottság végül arra a következtetésre jutott, hogy a jelenések "minden elemükben valóságosnak" hatottak és a katolikus egyház 1862-ben zarándokhellyé nyilvánította a helységet.
Bernadette látomásai hatására 22 éves korában apácának állt. Hátralevő éveit a nevers-i St. Gilard-kolostorban töltötte. 1879-ben, 35 éves korában, csontturberkulózisban halt meg. Maradványait 30 évvel később, boldoggá avatásakor hantolták ki. Kiderült, hogy míg a kezében tartott kereszt és rózsafüzér is oxidálódott, a holttest tökéletesen ép maradt. Két orvos – egymástól függetlenül – is megállapította, hogy külső beavatkozásnak, balzsamozásnak nyoma sincs.
A holttestet ezt követően még két alkalommal exhumálták, és feljegyezték, hogy az állapota a bőr befeketedésén kívül szinte változatlan. Amikor az utolsó, 1925-ös kihantoláskor eltávolították a májat, döbbenten tapasztalták, hogy a gyorsan bomló szerv szinte tökéletes állapotban van. Tiszteletét X. Piusz pápa engedélyezte, 1925-ben XI. Piusz pápa avatta boldoggá és ugyanő 1933-ban emelte a katolikus egyház szentjei közé. Lourdes, a jelenések helyszíne még manapság is a világ egyik leglátogatottabb zarándokhelye.
