Az utóbbi hetek egyik legnézettebb videója lett Tatia Pilieva finn filmes alkotása, amelyben a rendező arra kért meg húsz vadidegen embert, hogy csókolózzanak egymással a kamerája előtt. Azóta kiderült, hogy az internetet meghódító kisfilm némileg átverés volt, mert a szereplők egytől egyig színészek.
De nem is ez a lényeg: hanem hogy nem Tatia Pilieva találta fel a spanyolviaszt. Egy bizonyos Eadweard J. Muybridge ugyanis már a 19. században arra kért meg két nőt, hogy érintsék össze ajkaikat, miközben ő lencsevégre kapja a jelenetet. A Csók (Kiss) című sorozat valamikor 1872 és 1885 között, a filmfelvevő megjelenése előtt született, s két meztelen hölgy látható rajta, amint előbb kezet fognak, majd megcsókolják egymást.
A társadalmi konvenciók miatt Muybridge kötött pályán mozgott: a szexuálisan prűd viktoriánus korban a férfi homoszexualitást a társadalomra nézve veszélyes jelenségnek gondolták, a női nemi vágyat pedig alacsonynak vagy nem létezőnek, így a fotósnak nem maradt más választása, a szebbik nem tagjaival kellett elkészítenie a jelenetet.
Muybridge neve sokaknak ismerős lehet. Az 1830-ban Kingston upon Thames-ben Edward Muggeridge néven született holland származású angol fényképész a mozgófilm fejlesztésének úttörője volt, több kamerából álló rendszerrel készített felvételeket különböző mozgásokról. Legismertebb munkáját a hetvenes években készítette Leland Stanford amerikai iparmágnás megbízásából a lovak mozgásáról.
Muybridge női és férfiaktokat fotózott, és sokszor lezser pózokba állította őket, s azt hirdette, hogy a modern hétköznapi életben is meg kell találni a szépséget. Az állatkertben rendezte be stúdióját, és megörökítette a jávorantilopok, tevék, elefántok és egyéb állatok mozgását.
Jegyzeteiből tudjuk, hogy a modellekről minden egyes alkalommal 12, oldalról felvett és 24, elölről vagy hátulról felvett képet készített. A végleges nyomatok azonban ritkán állnak 36 képből. Muybridge gyakran manipulálta a végleges, összetett képet: a kiválasztott képek rájátszanak arra, hogy a szem és az elme hajlamos balról jobbra vizsgálni a felvételeket, mintha ilyen sorrendben készültek volna, ám a fotós képsorozatainak mintegy 40 százaléka olyan képekből áll, amelyeket állításával szemben nem egymás után készített.