„A japánok gépfegyverekkel lőnek minket, de semmi gond: mi ikonokkal sújtunk le rájuk ” – reagált az orosz cár katonai tanácsadója, Mihail Dragomirov tábornok, amikor megtudta, hogy II. Miklós ortodox szentképeket, ikonokat küld az orosz-japán háborúban elszenvedett kudarcok miatt alacsony harci morállal rendelkező katonák feltüzelésére. Az uralkodó egyedi módszere nem vált be. Az oroszok súlyos, történelmi vereséget szenvedtek a lenézett Japánnal szemben. Ez volt ugyanis az újkor első olyan háborúja, melynek során egy ázsiai ország győzelmet aratott egy európai nagyhatalom felett. 1905. szeptember 5-én a portsmouthi békével ért véget az orosz-japán háború.
Az orosz befolyás alá kerülő Mandzsúria és a japán fennhatóság alatt álló Korea birtoklásáért, vagyis a távol-keleti vezető nagyhatalom státuszáért folyó diplomáciai verseny a 19. század végén kezdődött, és 1904-re torkollott háborúba. Japán – válaszul a Korea északi részét fenyegető orosz csapatmozgásokra – február 8-án hadüzenet nélkül megtámadta az oroszok első „jégmentes” keleti kikötőjét, a Délkelet-Mandzsúriában található Port Arthurt.
Az orosz hadvezetés nem esett pánikba a váratlan támadástól. Magabiztosságukra jellemző, hogy II. Miklós arról vitatkozott minisztereivel, hogy két vagy másfél japán katona felel-e meg egy orosznak. A legmodernebb haditechnikai felszerelésekkel rendelkező japánok azonban sorra aratták a győzelmeket, és miután a trafalgari csatához hasonlított csuzimai ütközetben is megalázó vereséget mértek az oroszokra, a cári erők békére kényszerültek.
Az erőfeszítéseiért Nobel-békedíjjal honorált Theodore Roosevelt amerikai elnök segítségével tető alá hozott békeszerződés értelmében Japán megkapta Szahalin déli részét, a dél-mandzsúriai vasútvonalak és Port Arthur bérleti jogát, és az oroszok elismerték a távol-keleti ország koreai érdekeltségét. Japán ezzel belépett a nagyhatalmak sorába, az európai sajtó pedig már a „sárga veszedelemről” kezdett cikkezni.
