„Én már régóta halott vagyok ” – mondta Jimi Hendrix három szám után az 1970. szeptember 2-i, dániai Aarhusban adott koncertjén, majd lement a színpadról. Az agyonhajszolt gitárvirtuóz két és fél héttel később már valóban halott volt. A sokak által a világ legjobb gitárosának tartott Hendrixre 1970. szeptember 18-án reggel barátnője, a műkorcsolyázó Monika Dannemann a saját hányásába fulladva talált rá londoni lakásában. Mint kiderült, a zenész az éjszaka folyamán elfogyasztott borra az ajánlott mennyiség – fél-egy tabletta – helyett kilenc altatót vett be, és annyira mélyen aludt, hogy arra sem ébredt fel rá, hogy hánynia kell.

A gitárfenomén váratlan halála sokakat összeesküvés-elméletek gyártására sarkallta, amelyeket Dannemann gyakran egymásnak ellentmondó nyilatkozatai is tápláltak. A leghangzatosabb teória a technikusként többek között Hendrixszel is turnézó James „Tappy” Wright nevéhez fűződik. Wright 2009-ben írt Rock Roadie című könyvében azt állította, hogy a gitárlegenda egyik menedzsere, Michael Jeffery 1971-ben részegen bevallotta neki, hogy az altatótablettákat, valamint a bort „régi barátaival” együtt ő maga tuszkolta le Hendrix torkán. Mint Wright írja, a menedzsernek hiteltartozásai miatt pénzre volt szüksége, de a zenész éppen új munkatársat keresett a posztjára. Mivel Jeffery korábban kétmillió dolláros életbiztosítást kötött Hendrixre, az összeg megszerzése érdekében végzett a gitárossal.

Bob Levine, Hendrix amerikai menedzsere azonban Wright vádjaira reagálva cáfolta, hogy Jefferynek bármilyen mértékben is köze lett volna a gitáros halálához. Kijelentette, hogy a technikus pusztán azért találta ki a történetet, hogy könnyebben eladhatóvá tegye könyvét. Bár Hendrix halálát nagy valószínűség szerint tragikus baleset okozta – mint a hírességek esetében szinte mindig –, vele kapcsolatban is felmerült, hogy valójában még mindig él, és két szám között még manapság is nagy nyugalommal szívja valahol a spanglikat.