"Istennek hála, teljesítettem kötelességemet" – mormolta Horatio Nelson altengernagy a trafalgari csata angol zászlóshajója, a Victory hajófenekén utolsó mondatainak egyikét. Két dologban ekkor már biztos lehetett: az angol flotta megsemmisítő vereséget mért a francia-spanyol hajóhadra, ő pedig perceken belül meg fog halni. A 19. század legnagyobb tengeri csatájának hőse, az angolszász tengeri hegemónia megalapozója 1805. október 21-én délután fél ötkor nyugodt lélekkel távozott az élők sorából. A csata után nyilvánvalóvá vált: Napóleon kénytelen végleg feladni az Anglia elleni invázió tervét.
A Victory őrszemei október 21-én hajnalban a Spanyolország délnyugati csücskénél található Trafalgar-fok közelében pillantották meg a Pierre-Charles Villeneuve vezette egyesített flottát. Nelson meglepetésre nem a francia hajóhaddal párhuzamosan állította fel csapatait, hanem oldalsó irányból merőlegesen támadta meg a túlerőben lévő ellenfelet.
A taktikai doktrína ugyanis ebben az időben azt írta elő, hogy a hajók az ellenséges hajókkal párhuzamosan sorakozzanak fel, s majd az össztűz eldönti, hogy melyikük az erősebb. Nelson a taktikai elképzeléseit már korábban egyeztette parancsnokaival, melyben szakított az addigi gyakorlattal és elhatározta, hogy nem a szokásos párhuzamos hadrendet alkalmazza a csatában: oldalsó irányból - derékszögben - támadva akarta megtörni az ellenséges harcrendet, ezzel kényszerítve ki a közelharcot. A terv több szempontból is igen kockázatos volt: a francia és spanyol hajók teljes oldalsortüzet zúdíthattak az angol hajókra anélkül, hogy a britek azt viszonozhatták volna, másrészt a támadás sikeréhez elengedhetetlenül szükség volt a hátszélre. A Nelson Touch az újdonság erejével hatott.
A kockázatos terv bevált. A gyenge spanyol-francia tüzérségi teljesítménynek köszönhetően az angolok viszonylag csekély veszteségekkel megúszták a csata kezdeti szakaszát. Az angol hajók ezután szétzilálták, majd pusztító ágyútűzzel megsemmisítették az egyesített hajóhadat. A francia zászlóshajóját, a Bucentaure-t a felismerhetetlenségig szétlőtték. A diadalhoz kétség sem férhetett. Angol részről 449-en vesztek oda a csatában, 1214-en pedig megsebesültek. Francia-spanyol oldalon 4408 halottat és 3705 sebesültet jegyeztek fel az ütközet után.
A Nelsont halálosan megsebesítő golyót a Redoubtable nevű hajó tatárbocának kosarából lőtte ki egy mesterlövész. Az altengernagy gerince eltört, tüdeje pedig szétroncsolódott. Nelson testét Hardy kapitány egy hordóba tetette és brandyben konzerválták. A nagy győzelem és Nelson halálának híre csak a csatát 16 nappal követően érte el a londoni admiralitást. Nelson állami temetést kapott, maradványai a Szent Pál-székesegyházban nyugszanak hatalmas síremlék alatt. Utolsó akaratát, hogy a kormány gondoskodjék társáról, Lady Hamiltonról és lányáról, nem teljesítették.
