„Akkoriban már 14 napja tartózkodtam a repülőtéren, mégsem volt alkalmam repülni. Aztán egy csodálatos estén, úgy fél 9 tájban, holdfény világította be az egész repülőteret, a hangárok, a körben fekvő hegyek, a Schneeberg, mind ezüstös, lágy fényben látszottak. Egyszer csak odaszól nekem Sablatnig mérnök, a híres pilóta: „Most indulok! Akar velem repülni?” Még hogy akarok-e, ezer örömmel! A kisasszony azonban, aki akkor még velem volt, energikusan tiltakozott, szegényke rettenetesen aggódott miattam, megragadott a hosszú, sárga kabátomnál fogva és nem akart elengedni. Hirtelen elhatározással kicsusszantam a kabátból, a repülőgépnél termettem és még mielőtt a megdöbbent francia kisasszony megértette volna, hogy engem vagy a kabátomat tartja-e a kezében, már önfeledten repültem is Sablatniggal. Olyan érzés volt ez, melyet egyszerűen nem lehet leírni! Először a rövid nekifutás, aztán a felemelkedés, ahol az ember nem érzett rázkódást. … Ha a motor zaja nem lett volna, azt hittem volna, csak álom az egész” - emlékezett vissza első repülésére Steinschneider Lilly.
Lilly, aki a pesti izraelita anyakönyvben Ilkaként lett bejegyezve, 1891. január 13-án született Budapesten egy jómódú zsidó paplangyáros és császári beszállító leányaként. Ugyan másodszülöttként látta meg a napvilágot, de hamarosan ő lett a legidősebb gyermek a családban, mivel bátyját, Hugót nem sokkal Ilka születése után elvesztették. A leány gyermekkoráról keveset tudunk, az úri kisasszonyok szokásos életét élte, mígnem 1910-ben egy Budapesten megrendezett nemzetközi repülőversenyen véglegesen rabul ejtette a repülés, ugyanis - ahogyan azt fentebb is olvashattuk - beszállhatott egy repülőgépbe, ami a levegőbe emelte.
Első lépésként azt a célt tűzte ki, hogy megtanul autót vezetni. Hosszú időn keresztül autómotorjavító-műhelybe járt a motorokat tanulmányozni. A jogosítvány megszerzéséhez szükséges 200 koronát néhány ékszerének zálogba adásával teremtette elő, ugyanis szüleinek nem mondta meg, mire készül. Igencsak meglepődtek, amikor a sofőrjük helyett a lányukat látták meg a családi automobil vezetőülésében. Nem sokkal később otthon előállt azon őrült ötletével, hogy megszerzi a pilótaengedélyt is. Miután meggyőzte szüleit, a lerázhatatlan francia kisasszonyával Bécsújhelyre utazott, s kezdetben olyan pilótákkal repülhetett, mint Roland Garros, akiről a franciaországi Grand Slam-teniszbajnokságot nevezték el
A pilótatanfolyamon Karl Illnernél, a híres osztrák aviatikusnál tanult egy Etrich Taube típusú monoplánon. Az osztrák és magyar újságok rendszeresen adtak hírt a pilótajelölt haladásáról, beszámoltak gurulórepüléseiről, majd arról is, amikor már húszméteres magasságba emelkedett gépével. Sikereit nagy érdeklődés, a helyszínen pedig ováció kísérte. A két részből álló pilótavizsga második felét 1912. augusztus 15-én tette le.
Öt nap sem telt el a 4-es sorszámú pilótaigazolvány kiállítása után, amikor Lilly a Magyar Aero Szövetség nagyszabású, nemzetközi repülőversenyén vett volna részt, azonban az édesapja által vásárolt repülőgép nem érkezett meg időben, s nem tudott felszállni. Első nyilvános repülését így két hónappal később Nagyváradon láthatta a kíváncsi nézősereg. Gépével több mint fél órát töltött a levegőben, és a sikeres landolás után az elragadtatott publikum a vállán vitte a hangárokhoz.
Lilly az 1913-as Szent István-napi repülőnapon sem maradt rivaldafény nélkül. Bár leszálláskor gépe nekiszaladt egy homokbuckának és összetört, a pilótanő sérülés nélkül, saját lábán távozott. A rákosi repülőtéren rendezett verseny hivatalos végeredménye szerint Lilly megnyerte a gyorsasági versenyt, aminek köszönhetően egy osztrák aviatikai cég kínált állást a számára. A munka azonban korántsem olyan volt, mint amilyennek megálmodta: a fellegek helyett egy irodában találta magát, ahol francia leveleket kellett lefordítania, így hamar felmondott. A pilótanő a háború kitörése után felajánlotta pilótaszolgálatát a Monarchia Hadügyminisztériumának, de aggódó apja közbenjárására az ápolónői munkával kellett beérnie, amely egyébként korántsem veszélytelen helyen, a front közelében, Lemberg mellett volt.
1915 nyarán a háború közepette kötött házasságot Bécsben a Tokióban japán anyától született Johannes Evangelist Virgilio Coudenhove-Kalergi von Ronspergheim gróffal, aki a páneurópai eszmét megfogalmazó Richard Coudenhove-Kalergi bátyja volt. A Csehországba költöző ifjú házaspárt sokáig elkerülte a gyermekáldás; lányuk tizenkét évvel esküvőjük után, 1927 júniusában született.
A náci megszállás idején a család elmenekült Olaszországba, ahol Lilly sokat betegeskedett és nagyon szerény anyagi körülmények, nélkülözések közepette tengette életét. Férje a náci párt tagja volt, s miután emiatt kapcsolatuk megromlott, 1943-ban a gróf nyilatkozatban erősítette meg különélését zsidó származású feleségétől, aki gyermeke érdekeit szeme előtt tartván visszaküldte őt férjéhez, aki megfelelő oktatásban tudta részesíteni. Lilly egy dél-franciaországi birtokra vonult vissza. 84 éves korában, 1975. március 28-án Genfben halt meg. (Más források szerint 1977-ben Nizzában hunyt el.)
