„Az ellenség átgázolt rajtunk. Mindent felrobbantottunk. Éljen Franciaország!” – hangzott a francia csapatok által a Dien Bien Phu-i erődből a Hanoiban székelő főparancsnokságra küldött utolsó rádióüzenet. A vietnami kommunista szervezet, a Viet Minh partizánalakulatainak a Vörös Napóleonnak becézett Võ Nguyên Giáp vezetésével május 7-ére sikerült bevenniük az erődítményt. Franciaország ezzel elveszítette délkelet-ázsiai gyarmatait.
Az indokínai államok 1946-ban kikiáltották függetlenségüket, Franciaország azonban nem nyugodott bele Francia-Indokína elvesztésébe. A Ho Si Minh vezette Viet Minh francia expedíciós hadsereg elleni küzdelmét a 40-es évek végétől a Szovjetunió modern fegyverekkel támogatta, amelyek segítségével a partizánok egyre jelentősebb sikereket értek el.
A vietnamiak 1954. március 13-án tüzérségi előkészítéssel kezdték meg a Dien Bien Phu melletti völgyben fekvő kulcsfontosságú erődítmény elleni támadást. A partizánhaderőt több tízezer földműves segítette, akik biciklivel szállították a felszereléseket a helyszínre. A franciák meggyőződhettek az általuk korábban lebecsült vietnami nehéztüzérség hatékonyságában.
Az ostromgyűrű hamarosan bezárult. A franciák csak ejtőernyősök segítségével tudták megoldani az erőd ellátását, ám idővel az utánpótlás jelentős része is a támadók területein landolt. Az ostrom hatékonyságát látva egy francia alezredes idegösszeomlást kapott, egy ezredes pedig egy kézigránáttal végzett magával.
A május 6-án indított utolsó rohammal szemben a francia védők már végképp tehetetlennek bizonyultak. A harcokban mintegy 2 ezer francia és 8 ezer vietnami esett el. A Viet Minh a fogságba esett francia tisztekkel kíméletesen bánt, az ellenség oldalán harcoló ázsiaiakkal szemben nem ismert kegyelmet.
Franciaország júliusban aláírta a genfi egyezményt, elismerve Vietnam, Laosz és Kambodzsa függetlenségét. Vietnam északi és déli részre szakadt szét. Az utolsó francia katona 1956. április 28-án hagyta el Vietnamot.
