A délkelet-szicíliai Kamarina ókori görög városának temetőjében különös temetkezési eljárásra bukkantak a régészek. Az egyik sír „lakójának” koponyáját és lábait eltemetői súlyos amforatöredékekkel takarták be, míg egy másik esetben öt darab kőnehezéket helyeztek az elhunytra.

A ma Passo Marinaro néven nevezett temető a klasszikus korban, mégpedig az i. e. 5-3. században volt használatban. A régészek mindezidáig több mint 2900 sírt tártak fel, amelyeknek mintegy fele a maradványokon kívül tartalmazott még valamilyen sírleletet, mint például cseréptöredékeket, fémből készült érméket, vagy valamilyen agyagfigurát.

A régészek kettő sírt emeltek ki, amelyek több szempontból is egyedülállóak. Az egyikben, a 653-as sorszámot kapó sírhelyben csupán egyetlen elhunyt pihent. Nem tudták megállapítani a nemét, az viszont kiderült a vizsgálatokból, hogy súlyos alultápláltságban szenvedett életében. „Ami különösen szokatlan volt a csontváz esetében, hogy a koponyát, illetve a lábakat nagyobb darab amforatöredékekkel borították be” - magyarázta Carrie Sulosky Weaver, a Pittsburgh-i Egyetem munkatársa. Majd hozzátette, minden bizonnyal az lehetett a célja a súlyos kerámiatöredékeknek, hogy megakadályozzák, hogy a halott felkeljen sírjából.

A régészek egy másik, a 693-as számú sírhelyet is kiemelték, ahol egy 8-13 év közötti gyermek aludta örök álmát; a testének különböző pontjaira öt darab követ helyeztek. A nemet nála sem lehetett már megállapítani. „Mint az előbbi esetben, itt is minden bizonnyal arra szolgáltak a kőnehezékek, hogy az elhunytat a sírjához szegezzék, vagyis csapdába ejtsék” - mondta Weaver.

„Habár nincsenek egyértelmű és megcáfolhatatlan jelek a temetkezési környezetben, illetve magukban a sírokban, hogy pontosan miért tettek köveket, illetve súlyos amforatöredékeket a halottakra a kamarinai temetőben, ez a nem mindennapi temetkezési eljárás azt mutatja, hogy a nekrofób (beteges iszony, irracionális félelem a halottaktól) hiedelmek és gyakorlatok jelen voltak az ókori Szicília görögök lakta területein” - következtetett a kutató.

Nem volt elszigetelt és egyedülálló jelenség a halottaktól, illetve a sírjukból történő felkelésüktől való félelem a történelemben. Mint arról már korábban írtunk, Európa középső és keleti feléből is számtalan olyan temetkezési módszert fedeztek fel a kutatók, amelyektől minden bizonnyal az elhunyt sírjában való tartását remélték eltemetői. Ilyen volt például a tavaly szeptemberben Plovdivban megtalált „vámpír”, akinek a szájába egy téglát helyeztek. A középkori és kora újkori, főleg a 15-16. századi Itáliában elterjedt népi hiedelem szerint ugyanis a sírból kikelt vámpír szétrágja a halottak szemfedelét, kiszívja testnedveiket és pestisjárványokat terjeszt, ezt pedig az elhunyt szájába helyezett téglával próbáltak megakadályozni.

Egy hónappal később, 2014 októberében, szintén Bulgáriában a régészek egy 40-50 év körüli férfi 13. századi maradványaira bukkantak, amelynek a mellkasába egy ekevasat szúrtak, minden bizonnyal azért, mert vámpírnak gondolták, s így akarták megakadályozni, hogy kikeljen a sírjából. Újabb egy hónappal később Észak-Lengyelországból érkezett a hír, hogy több „vámpírsírt” találtak Drawskóban, a kolerában elhunyt férfiak és nők nyaka köré sarlót helyeztek, ennek oka hasonló lehetett az előbb említettekéhez.