Hentessegéd riválisát legyőzve egy ex-kéményseprő diadalmaskodott a versenyen, amelyet egy sportújság reklámozása céljából rendeztek meg. Akár ezzel a szalagcímmel is megjelenhettek volna az első Tour de France végeredményéről tudósító napilapok. Száz éve, 1903. július 1-jén délután 3 óra 16 perckor 60 versenyző indult el biciklijével a párizsi Café au Reveil Matintől, hogy Franciaországot körbetekerve végül a fővárosba térjen vissza, ám csak 21-üknek sikerült teljesíteni a távot.

A bicikliverseny ötletét a L’Auto című sportnapilap újságírója, Géo Lefèvre vetette fel, mivel úgy vélte, a megmérettetés marketingértéke révén javulnának a kiadvány eladási mutatói. Főnöke, Henri Desgrange, aki korábban maga is kerékpározott, azonnal felkarolta az ötletet, és nem is csalódott. A verseny alatt hatszorosára nőtt a lap példányszáma.

Eleinte öthetesre tervezték a Tourt, ahova 20 frank lett volna a beugró, ám mivel egy héttel a kezdés előtt még csak 15-en jelentkeztek, felére csökkentették az időtartamot és a nevezési díjat is. A versenyzők mintegy harmada – többek között a győztes Maurice Garin – profi kerékpárosként állt rajthoz.

A kerekezőknek semmiféle segítség nem állt rendelkezésére, olyannyira, hogy még a tartalék gumikat is a törzsük köré tekerték. A sisak nélküli bringások a rozoga állapotú utakon éjszakánként is tekertek, és hajnal körül sokan már gyakorlatilag félálomban rótták a kilométereket. Garin egyik riválisa, Emile Georget az utolsó előtti szakaszon út menti pihenője közben el is aludt. A csalók is megjelentek: Jean Fischert például azért zárták ki, mert egy autó segítségével próbálta biciklije sebességét növelni.

Július 18-án a párizsi Vélodrome-ban végül 20 ezres nézősereg fogadta az 1500 mérföld megtétele után visszatérő versenyzőket. A győztes Garin a második helyezettre közel 3, az utolsóra pedig több mint 64 órát vert rá. Bár egy évvel később is megnyerte a versenyt, néhány hónappal később csalás miatt elvették az elsőbbségét.