A neandervölgyiek egykoron a modern ember legközelebbi rokonainak számítottak. A faj megközelítőleg abban az időben halt ki, amikor a Homo sapiens elkezdte meghódítani a világot, ami ahhoz a spekulációhoz vezetett, hogy őseink törölhették el őket a Föld színéről. Katalán tudósok minap megjelent kutatásai szerint a modern ember egész világra kiterjedő migrációja legalább 178 nagytermetű emlős faj - például a gyapjas mamutok - kihalásában játszhatott jelentős szerepet. „A Homo sapiens alapvetően egy világméretű kártékony fajnak tekinthető, egyik más faj sem fejlesztett ki az idők során ilyen gyilkos potenciált” – írták a kutatók.
Az emberek ma is vadásznak és megeszik a csimpánzokat, a gorillákat és az orángutánokat, vagyis az ember legközelebbi élő rokonait, magyarázták a tudósok. Véleményük szerint őseink is ugyanezt tették: felfalták a Homo neanderthalensis egyedeit, hogy a világméretű terjeszkedési versenyből ők kerüljenek ki győztesen. Arra nézve van fosszilis bizonyíték, hogy a neandervölgyi és a modern ember is belekóstolt alkalomadtán fajtársaiba, arra azonban nincs, hogy a másik faj húsából is lakmároztak volna.
A brit kutatók eléggé szkeptikusak a kérdésben. Véleményük szerint – habár vannak bizonyítékaink a két faj közötti erőszakos és szexuális keveredésre is – teljességgel lehetetlen a katalánok eszmefuttatása. Álláspontjuk szerint, amikor őseink találkozhattak a neandervölgyiekkel, azok már a végnapjaikat számlálták. Genetikai sokszínűségük alapján Szibériától az Ibériai-félszigetig körülbelül 20 ezer egyedük élhetett, ami a mai természetvédelmi kritériumok szerint is veszélyeztetett fajnak minősítené őket. Vagyis a két csoport közti, egymás kiirtását és elfogyasztását célzó totális háborút teljesen ki lehet zárni.
Még több érdekességért keresse a Múlt-kor Magazin nyári számát az újságárusoknál