A brit királyi család számára a cambridge-i herceg vagy hercegnő első gyermekének bejelentése mindig is nagy kihívás volt. Hogyan lehet méltóságteljesen és a protokollt betartva a legnagyobb tisztességgel közölni a hírt, amikor az pillanatok alatt körbeér a világon? Sokak szerint a dinasztia tagjai máig nem találták meg a kérdésre a megfelelő választ.
Amikor II. Erzsébet dédapja, a későbbi VII. Edvárd 1841. november 9-én Viktória első gyermekeként meglátta a napvilágot, gyakorlatilag kőbe vésték a brit királyi család gyermekáldásainál a bejelentések során követendő szabályokat. „Ezt a fontos örömhírt rögtön a város tudtára adták a Tower ágyúinak elsütésével” – így számolt be a London Gazette különszáma aznap este, amivel gyakorlatilag hivatalosan is rögzítették az ilyen esetben szokásos tennivalókat.
Mielőtt az újság közzétette az örömteli pillanatot, vagy a Tower fegyverei elsültek volna, a páratlan esemény híre szájról szájra terjedt. A politikusokat például a palota kapuinak felhúzásával tájékoztatták az örömhírről; érthető módon kevés külsős személy tartózkodott aznap a Buckingham palotában, bár például néhányan, mint Sir Robert Peel, a brit miniszterelnök ez esetben kivételnek számítottak. November 10-én már a nyilvánosság számára is tény volt: trónörökös született.
Az a gyakorlat, amely során a politikusok voltak a királyi születések tanúi és egyben „ellenőrei”, II. Jakab király fiának, Stuart Jakab Ferenc Edvárd 1688-as születésével vette kezdetét. Ugyanis azelőtt azt rebesgették, hogy a király második, katolikus felesége, Modenai Mária gyermeke halva született, s helyére az utódra éhes uralkodó család egy másik újszülöttet csempészett. „Hivatalos bejelentésre ezek után is számíthatott a kíváncsi tömeg, habár ezentúl a vajúdó hercegnék vagy királynék mellett legalább 80 tanú állt, jelenlétük azért kellett, hogy megerősítsék: törvényesen született meg a gyermek, s semmiféle külső behatás nem történt, vagyis nem cserélték ki az újszülöttet” – így Amy Licence történész.
A mára kissé bizarrnak tűnő szokás II. Erzsébet királynő 1926. április 21-i születéséig megmaradt. Sir William Joynson-Hicks saját szemével láthatta, hogy nem történt „manipuláció” a gyermek születésénél, s hivatalossá tehette a királyi újszülött érkeztét. Azonban később a királynő apja, VI. György kijelentette, hogy a szokás módfelett archaikus és nélkülöz mindenfajta jogi alapot, így Erzsébet 22 évvel később már megtehette, hogy csak hetekkel a szülése után jelentse be Károly herceg világra jöttét. Azonban a többi hagyomány – a London Gazette és a Buckingham palota kapui – megmaradt.
„Mindig is volt és mindig is lesz egyfajta globális érdeklődés a királyi családok gyermekáldásai felé” – fogalmazott Hugo Vickers brit történész. „Ha az újszülöttben a jövendő uralkodót köszönthetjük, a várakozás tovább fokozódik. Ezért is rendkívül fontos az uralkodó családok számára, miként is informálják a világot a neves eseményről” – tette hozzá. A Külügyminisztérium például köteles értesíteni a királyság tengerentúli területeit, míg a Buckingham palota a Brit Nemzetközösség többi országát közvetlenül tájékoztatja.
II. Erzsébet születésénél a körülmények kissé komplikáltabbak voltak, ugyanis akkor még nem volt egyértelmű, hogy egy napon ő ülhet a trónusra, hiszen nagybátyja, a későbbi VIII. Edvárd és apja, a későbbi VI. György után csak a harmadik helyen állt az utódlási sorrendben. Az események ismertek: Edvárd lemondott a trónról, így az "erzsébeti ág" került trónra.
Mindezek ellenére a kis Erzsébet születésekor tömegek sorakoztak fel a Bruton Street 17-nél azért, hogy megláthassák a legújabb királyi sarjat. Egy hónappal később az érdeklődés mit sem veszített erejéből, s még mindig rengetegen várakoztak arra, hogy ha csak egy pillanatra is, de megpillanthassák az újszülöttet, amint reggelente levegőzik.
Mire Károly herceg 1948-as születése elérkezett, a tömegkommunikáció óriási változáson ment keresztül: a BBC azonnal milliók számára tudta közvetíteni a hírt. Amikor 1982-ben Vilmos herceg meglátta a napvilágot, a hagyományok jegyében a Buckingham palota kapujánál tudatták a nagyérdeművel az örömhírt, miszerint a walesi hercegnő és az újszülött is jól vannak. A tömeg pedig skandálni kezdte, s másnap a molinók is a következő üzenetet közvetítették az újdonsült apuka felé: „Szép volt, Charlie, jöhet a következő!”
Diana hercegnő – szakítva a hagyományokkal – csak 24 órával a szülés után hagyta el a kórházat, s lehetőséget adott az érdeklődőknek, hogy megpillantsák a pólyás Vilmost és lefotózzák a boldog családot, amire addig nem volt példa. A hercegnő terhességének híre jóval megelőzte a hivatalos bejelentést, hiszen a súlyos reggeli rosszullétei miatt gyakran megfordult a kórház intenzív osztályán. Azóta egy újabb generációnyi idő telt el, s most Vilmos és Katalin gyermekének születésére vár a világ, amelynek bekövetkeztét – ebben biztosak lehetünk – pár pillanat alatt a fél világ megtudja.
