Heti egy zuhanyzási lehetőség, havi egy tekercs vécépapír, elviselhetetlen túlzsúfoltság, brutális börtönőrök és egy kaliforniai börtönből szökni próbáló radikális polgárjogi aktivista, George Jackson lelövése. Ezek voltak a legfőbb okok, amelyek az Egyesült Államok történetének legvéresebb börtönlázadásához vezettek. A New York állambeli Attica büntetés-végrehajtási intézetének rabjai 1971. szeptember 9-én lázadtak fel fogvatartóik ellen.
A lázadók fő követelése a börtönkörülmények javítására vonatkozott, miután azonban a tárgyalások több nap után sem vezettek eredményre, az állami és helyi rendőri alakulatok a nemzeti gárdisták segítségével szeptember 13-án – New York állam kormányzója, Nelson Rockefeller parancsára – brutálisan leverték a felkelést. A kormányzó döntését szerényen Truman atombomba ledobásával kapcsolatos elhatározásához hasonlította.
Az eseményekben a börtön 2200 rabja közül több mint 1000 vett részt. A foglyok 39 börtönőrt és börtönalkalmazottat ejtettek túszul. A kirendelt fegyveres alakulatok szeptember 13-án könnygázgránátokat dobtak a börtön udvarára, és tüzet nyitottak a lázadókra. A rabok 4 tússzal már korábban végeztek, a könnygáztámadás és a lövöldözés következtében 29 rab és 10 túsz vesztette életét, több mint 80-an pedig komoly sérülést szenvedtek. A sérült raboktól hosszú órákon át megtagadták, hogy orvosi ellátásban részesüljenek, és további megtorlásul további bántalmazást kellett elszenvedniük.
Az állami hatóságok igyekeztek eltussolni a túszok megölésében játszott szerepüket. Azt állították, hogy a túszokkal való kegyetlen bánásmód - rabok elvágták a túszok torkát, és kiherélték őket – kényszerítette őket a börtön nem kellően előkészített, vérfürdőbe torkolló lerohanására. A boncolás végül nem tudta alátámasztani a hivatalos állítást, és a 2000-es években meghozott bírósági döntések értelmében New York állam a megvert és megkínzott fogvatartottaknak, valamint a zavargásokban meghalt börtönalkalmazottak családjainak is összesen 12-12 millió dollárt fizetett kártérítésként.
