A császár idegesen járkált fel-alá a Kremlben berendezett szobájában. Szinte percenként pillantott ki a lángokban álló Moszkvára. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy amit lát, valamilyen nagy szerencsétlenség előjele. Igaza lett.
Napóleon Grand Armeé-ja egy héttel a véres borogyinói győzelem után, szeptember 14-én ért Moszkva határához, abban a hitben, hogy a cár fővárosa elvesztése után hajlandó lesz békét kötni. A császárt azonban senki sem fogadta. Moszkva üresen állt. Közel 300 ezer lakosának többsége Kutuzov visszavonuló hadseregét követve elhagyta a várost.
Napóleon helyzetét a városban terjedő tűzvész is tovább nehezítette. A moszkvai épületek többsége fából épült, a raktárak tele voltak faggyúval és olajjal, Moszkva kormányzója, Rosztopcsin gróf (feltételezhetően ő maga adott utasítást a gyújtogatásra is) pedig elrendelte, hogy a tűzoltó készülékeket is szállítsák el a városból. A lángok három napon át pusztították Moszkvát.
Az oroszok az állandó visszavonulás mellett a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, így Napóleon serege komoly ellátási zavarokkal küzdött. A katonák hónapokon át vízzel elkevert, fekete lisztből készült sótlan ragacsot ettek, és a szomjúság is a mindennapok részét képezte – maga a császár is rendre zavaros pocsolyákból ivott.
Ráadásul a pocsék higiéniás körülmények miatt a katonák között felütötte a fejét a tífusz és a vérhas. A végletekig legyengült sereg ellátását Moszkvában sem sikerült biztosítani, így – a császár tiltása ellenére – fosztogatni kezdtek, és csak nagy nehézségek árán sikerült rendet teremteni a felfordulásban.
A tél közeledett, és mivel Sándor cár továbbra sem volt hajlandó békéről tárgyalni az egyre kilátástalanabbá váló helyzetben, Napóleon csapatai október 19-én elhagyták a várost. Az év végére az éhségtől, járványoktól és a sorozatos rajtaütésektől tizedelt, fagytól sújtott napóleoni sereg utolsó katonája is elhagyta Oroszországot. Ekkorra a mintegy 600 ezres armadából több mint 400 ezren már nem voltak életben.
