A jelenleg is zajló 2014-es szocsi ötkarikás játékok minden idők legdrágább olimpiája, így adja magát a kérdés: mi fog történni a méregdrágán felépített infrastruktúrával, ha véget érnek a játékok. A versenyszámoknak otthont adó városok számára mindig hatalmas kihívást jelentett, hogy miként használják ki a hirtelen kiüresedő stadionokat és egyéb helyszíneket, köztük az olimpiai falut. Néhány település (lásd London) ügyesen oldotta meg a problémát, voltak azonban, amelyek csúnyán belebuktak (például Athén), s a néhány hetes élénk forgalom után az elnéptelenedés várt az egykor dicsőséget hozó olimpiai helyszínekre.

A szarajevói téli játékok elfeledett helyszínéről készült fotók többet mondanak minden szónál. A golyó szaggatta olimpiai szimbólum, valamint a graffitik borította egykori épületek egy szomorú konfliktusról mesélnek. Kevesebb mint egy évtizeddel azt követően, hogy Jugoszlávia a kommunista országok közül elsőként rendezhetett téli olimpiát (1984), véres konfliktus rázta meg a második világháború után újból életre hívott államalakulatot, amely darabjaira hullott szét.

A szarajevói blokád idején, amely a leghosszabb, főváros ellen irányuló ostrom volt a modern hadviselés történetében, a harcoló felek a várost körülölelő hegyek túloldalán foglaltak helyet, s az olimpiai infrastruktúrát nem egyszer katonai eszközök tárolására, valamint fegyverraktárként hasznosították. A bobpálya például a boszniai szerbek tüzérségi erődítményének része lett, bizonyos védelmi rések, amelyeket a katonák vájtak a betonba, még ma is láthatóak. A síugrósáncok környékén szintén heves harcok dúltak. A hegyekben, az eltemetett aknák között még a mai napig nem lehet nyugodt szívvel kirándulni.

A szenvedésekkel teli ostrom alatt több mint tízezren vesztették életüket, így rögtönzött temetőket kellett kialakítani az egész város területén. Az egyik sírkert az olimpiai stadion közepére került, az omladozó sírkövek jelöletlen sírok tömegeit jelzik, ahol számtalan férfi, nő és gyermek nyugszik.

Az olimpiai romok azonban nem néptelenedtek el teljesen, hiszen a helyiek néha felkeresik a helyszínt: a gyerekek fociznak, néhányan kempingeznek, s igyekeznek elfelejteni azt a mérhetetlen szomorúságot, amely őket vagy szeretteiket érte az egykori téli olimpia helyszínének környékén.

A hajdanában népes stadion

Még több hír, érdekesség a Múlt-kor történelmi magazin oldalán