„Azóta folyamatosan hívnak, és Őszentségének szólítanak” – osztotta meg Paul McCartney a nagyközönséggel, hogyan reagáltak a még élő Beatles-tagok, amikor megtudták, hogy társukat lovaggá fogják ütni. A ceremónia 1997. március 11-én zajlott le, és a zenész saját elmondása szerint rendkívül ideges volt. A palotán kívül hatalmas tömeg gyűlt össze, amely Beatles-dalokat énekelve és az együttes kazettáit hallgatva ünnepelte kedvencük elismerését. McCartneyt hasonló ováció fogadta, mint amit az 1960-as években, a Beatlemánia csúcspontján élt át a banda többi tagjával együtt.
A McCartney és a brit uralkodó közötti „kapcsolat” azonban nem ekkor kezdődött. Egy nemrégiben előkerült, Paul McCartney által 1953-ban írt fogalmazásból kiderült, hogy a kis Paul gyerekként rajongott II. Erzsébetért: a királynő közelgő koronázásról szóló dolgozatában, amellyel megnyert egy esszépályázatot, „a mi bájos királynőnknek” nevezte az uralkodót. Egyes történészek szerint a királynő közvetve ahhoz is hozzájárult, hogy Paul társaival együtt nem sokkal később létrehozta minden idők egyik legsikeresebb együttesét. Az anekdota szerint ugyanis a versenyen nyert könyvutalványból Paul egy modern művészetekről szóló könyvet vásárolt, amelynek elolvasása után a zenei pálya felé kezdett orientálódni.
McCartney először 1965-ben – szintén egy kitüntetés, a Brit Birodalmi Érdemrend alapfokozatának átvétele alkalmából – találkozott személyesen a gyerekkorában csodált II. Erzsébettel. Ekkor még minden Beatles-tag részesült a királynői elismerésben. Később John Lennon azzal viccelődött, hogy annyira idegesek voltak, hogy elszívtak egy marihuánás cigit a Buckingham Palota vécéjében, valójában azonban csak egy sima cigarettára gyújtottak rá. McCartney ezúttal is bájosnak nevezte az uralkodót és hozzátette: „Olyan volt, mintha az anyukánk lenne.” 32 évvel később már egyedül, de Liverpool város lakosai és a Beatles-tagok nevében vette át az „anyukától” az újabb elismerést.