Már napok óta tartott a tibeti nép kínaiak ellen vívott fegyveres felkelése, amikor 1959. március 17-én, este 10 óra előtt néhány perccel egy katonának öltözött, húszas éveiben járó fiatalember tört át a fővárosban, Lhászában összegyűlt tömegen. Kíséretével a Kyichu (Lhásza) folyó felé tartott, hogy rokonaihoz és munkatársaihoz csatlakozva folytassa útját a menedéket jelentő India felé. Két hét éjszakai gyaloglás, és a Himalája hegyvonulatain történő átkelés után 1959. március 31-én lépte át a tibeti-indiai határt Tendzin Gyaco, a tizennegyedik dalai láma.
Miután a kommunista Kína 1950-ben megszállta Tibetet, azonnal hozzálátott a tartományi státuszba süllyedt ország politikai, vallási és társadalmi berendezkedés gyökeres átalakításához. A tibeti gerillák már 1956 óta küzdöttek a megszálló csapatok ellen az ország különböző régióiban, 1959-ben pedig a fővárosra is átterjedtek a harcok.
Amikor a tibetiek megtudták, hogy a kínai hadsereg testőrök nélkül hívta meg egy színházi előadásra a dalai lámát, március 10-én – tartva attól, hogy a kínaiak le akarják tartóztatni – mintegy 300 ezren gyűltek össze az ország legfőbb vallási-politikai vezetőjének nyári rezidenciája, a Norbulingka környékén. A dalai láma nyugalomra buzdító szavai ellenére a tömegtüntetés napokon belül fegyveres felkelésbe torkollott. Az ellenállást az óriási létszámfölényben lévő kínai katonai erők napokon belül leverték. Az ezt követő megtorlás során tibetiek tízezreit küldték munkatáborba, vagy végezték ki, a dalai láma testőreit pedig nyilvánosan agyonlőtték. A Norbulingkát az összecsapások alatt mintegy 800 tüzérségi lövedék találta el, és a kínai katonák emellett számos kolostort is a földdel tettek egyenlővé. Mintegy 80 ezer tibeti kényszerült elhagyni szülőföldjét.
A dalai láma végül a pakisztáni határ közelében fekvő Dharamszalában talált menedékre, és itt alakította meg emigráns kormányát. A tibeti buddhista vezető sohasem térhetett vissza hazájába. Küldöttsége is csak 1979-ben, húsz év elteltével fordulhatott meg először Tibetben. 1985-ben a kínaiak felajánlották, hogy települjön haza, de ő kijelentette, csak akkor tér vissza, ha a tibetiek elégedettek lesznek helyzetükkel. A dalai láma mára lemondott Tibet függetlenségének követeléséről a maximális önkormányzat és a vallásszabadság ellenében, de Peking változatlanul azzal vádolja, hogy az autonóm terület elszakítására törekszik. Peking szerint "Tibet nem idegen ország", és azt veti a dalai láma szemére, hogy "nemzetközivé kívánja tenni" a tibeti kérdést. Az ellentét a mai napig áthidalhatatlan, de a két fél az elmúlt 15 évben informális csatornákon ismét érintkezésben áll egymással.
Még több hír, érdekesség a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
