"Dörzsöld erőteljesen a nyakad, hogy eltűnjön a tokád!"; "ne moss hajat felhős napon!" - szólnak a szépségápolási intelmek egy hölgyek számára készült 1910-es brit könyvből. A legtöbb már kissé elavult, ám néhányukat - például a szemöldökfestést - ma is alkalmazzák a nők.
Lehet, hogy sok minden változott az elmúlt száz év alatt, ám egy valami semmiképp: a nő mindig szép akar lenni és fiatalnak szeretne kinézni. A mai hölgyek főként krémek segítségével próbálják arcukról elűzni a ráncokat, egy évszázaddal korábban azonban még kevésbé kifinomult módszerek álltak rendelkezésükre, amely a "fájdalom nélkül nincs győzelem" szemléletmódot hirdették.
Az önmasszázs a legjobb módszer
Margaret Mixter 1910-ben kiadott "Egészség és szépségtanácsok" című könyvében a bőr feszességének fontosságát hangsúlyozza, különös tekintettel az arcra és a nyakra. Javaslata szerint a különböző olajok és krémek mellett az önmasszás használ a legjobban. "Nem szabad elfeledni, hogy az arcbőr a korral megereszkedik. Az izmokat gyakran meg kell mozgatni, hogy megakadályozzuk megnyúlásukat" - írja a művében. A műveletet fotóval is illusztrálták, amelyen egy hálóinges nő a tükör előtt masszírozza az arcát.
A technika, amely során a csuklónk és az alkarunk véknyabbá válik
Mixter az arcra egy krémkeveréket ajánl, amely olajból, bálnaspermából készült fehér viaszból, lanolinból, bodzavirágos vízből, mogyoróból és méhviaszból állt. Ennek alkalmazása attól függött, hogy milyen az adott hölgy arcformája. "Dörzsölje be óvatosan és körkörösen a bőrbe" - írta, majd így folytatta: "ha a tokát vagy a felesleges húst (zsírpárnákat) akarja eltávolítani, akkor erőteljesen kezdje dörzsölni a nyakát, hiszen a zsír a súrlódás hatására kopik."
"Még extrém hajtípus esetében sem szabad háromhetente egynél többször sampont használni hajmosásnál" - szól az intelem, majd az arcfestés ellenében ezt a módszert ajánlja az író: "az esőben sétálás az olyan személyek számára, akik nem érzékenyek a hidegre, kiválóan felpezsdítő az arcszínnek" - ez a tanács egyébként a mai sminkesek szerint nem is rossz ötlet.
Havi egy hajmosás
A 20. század elején a nők láthatólag igencsak idegenkedtek a túlzott hajmosástól, maximum havi egyszer mosták meg hajkoronájukat. Ilyenkor a felesleges zsírt száraz samponnal távolították el. Ha esetleg a hajmosásmentes hetekben túlzottan zsírossá vált a hajuk, akkor egy kis adag, finom őrlésű kukoricaliszt felhasználásával oldották meg a problémát. A liszt ugyanis "elnyeli és felszívja a szennyeződéseket, a maradványokat pedig puha sörtéjű kefével kell kikefélni."
A korabeli szakértő szerint a napsütés életerőt ad a hajnak, a hajmosás után pedig az a legideálisabb, ha kint a napon szárad meg. E kapcsán megjegyzi, hogy "hiba lenne, ha felhős vagy esős napon mosnánk hajat." Nézete szerint "nem lehet alku tárgya" az, hogy azok a hölgyek, akiknek dús hajuk van, lefekvés előtt meg ne fésüljék azt. Annak érdekében, hogy még idős korunkban is dús hajkoronánk legyen, azt tanácsolja, hogy alkalmanként legalább húszszor húzzuk végig hajunkon a fésűt.
Külön kiemelte a testmozgást, amely - mint írta - az arcszínre és a testformára is jótékony hatással van. "A gyakorlatokat nyitott ablak mellett végezzük, s olyan ruhát viseljünk, amely meleget ad, de nem akadályoz a szabad mozgásban. Kiemelte, hogy a legjobb "alakformáló" testmozgás a söprés, mosás és a takarítás. "A házimunka kiváló testgyakorlat azon lányok számára, akik szép alakot szeretnének, ugyanis ez nemcsak erősít, de meg is szépít" - fejtette ki a szerző. Külön kiemelte, hogy házimunka közben a vállukat nem, csupán a derekukat szabad behajlítaniuk, hogy a legtöbbet hozhassák ki az "edzésből".
Fontos a mindennapi arcmasszázs
Még több hír, érdekesség a Múlt-kor történelmi magazin oldalán