„Hadd tudja meg a fiú, mi az a háború!” Ezekkel a szavakkal tagadta meg az angol III. Eduárd király, hogy fia, a szorult helyzetben lévő Eduárd walesi herceg segítségére siessen a százéves háború egyik legfontosabb ütközetében, a crécy-i csatában. Az uralkodó döntését a csata kimenetele igazolta. Az angolok 1346. augusztus 26-án megsemmisítő vereséget mértek VI. Fülöp francia király háromszoros túlerőben lévő seregére, a később csak Fekete Herceg néven emlegetett, 16 éves Eduárd pedig hősiesen helytállt. Bár nyílt harctéren Crécy-nél sütöttek el először ágyút, az angolok nem ennek, hanem szokatlan, hosszúíjakra építő harcmodoruknak köszönhették győzelmüket.

Anglia a százéves háború során 1346-ban indította meg első jelentős inváziós hadműveletét francia területen. Bár III. Eduárd hadai majdnem eljutottak Párizsig, a fáradtság és a fogyóban lévő készletek miatt kénytelenek voltak visszafordulni, hogy flamand szövetségeseikhez csatlakozva vehessék fel a harcot az őket üldöző franciákkal.

A döntő ütközetre Crécy-en-Ponthieu falu mellett került sor. A francia elővéd páncélos lovagjai úgy gondolták, pillanatok alatt képesek legyőzni a zömmel parasztokból verbuvált angol gyalogosokat, ezért parancsot adtak a vonakodó genovai zsoldos számszeríjászoknak a támadásra. Nem sokkal ezután – áttörve magukat a hátráló itáliai zsoldosokon – a türelmetlen lovagok is rohamra indultak, majd a szervezetlen sereg többi része is csatlakozott a támadáshoz, de az angolok a páncélzatot is átlyukasztó hosszúíjaikkal hatalmas vérengzést rendeztek. VI. Fülöp hamarosan belátta, hiábavaló a küzdelem, és éjszaka seregével elhagyta a csatamezőt.

A 30 ezres francia sereg katonái közül mintegy 10-20 ezren estek el a csatában, köztük 2 uralkodó, 9 herceg, valamint 1500 lovag. Az angolok mindössze 80-100 fős veszteséget könyvelhettek el. Bár a páncélos nemesek még ezután is hosszú ideig feltűntek a csatatereken, az ütközet egyértelműen jelezte: közeleg a lovagkor vége.