1. Bár az Oszmán Birodalomban évszázadokon át marginális szerep jutott a szultán édesanyja, feleségei, ágyasai és nőrokonai lakhelyéül szolgáló szultáni háremnek, a központi hatalom meggyengülésével az asszonyok szerepe felértékelődött.

2. A 16. század közepétől a 17. század közepéig tartó, a nők szultanátusának nevezett időszakban a hárem legmagasabb fokán álló asszonyok korábban soha sem látott, meghatározó szerepet játszottak a birodalom irányításában. A hárem legnagyobb tekintélye a szultán édesanyja, a válide szultána volt, aki a szultán kiskorúsága idején gyakorlatilag régensként irányította a birodalmat.

3. A szultáni háremben a 17-18. században egyszerre akár 1200 háremhölgy is élhetett. A teljes létszám a személyzettel és az őrökkel együtt elérhette a több ezer főt.

4. Sok rabnőt tartományi vezetők ajándékozták a szultánnak, de a rabszolgapiacokról is rengeteg tizenéves szépség került a szultáni udvarba.

5. A hárem tagjai a legszebb lányok közül kerültek ki. A háremhölgy-jelölteknek alapos vizsgálaton kellett átesniük: még azt is figyelték, hogy horkolnak-e éjjelente.

6. A tehetséges újoncok többéves képzés során megtanultak írni és olvasni, tanulmányozták az iszlám vallást, és elsajátították az éneklés, a tánc és a hangszeres zene fortélyait is.

7. A zökkenőmentes szexuális érintkezés érdekében a nevelőnők a fiatal lányokat a szeretkezés rejtelmeibe is bevezették, de csak elméletben, mivel szüzességüket csak a szultán vehette el.

8. A birodalmi hárem tagjait kasztrált szolgákkal, a rájuk szexuális téren veszélytelen - általában szudáni, abesszíniai vagy egyiptomi származású - eunuchokkal vették körül.

9. Miután a szultán kiválasztotta, hogy melyik ágyasával tölti az éjszakát, az ágyast a fürdőbe vitték, és beillatosított testtel, szépen felöltöztetve állították a szultán elé.

10. A fiú örököst világra hozó ágyasok (haseki szultánák) a szultánfeleségek közé emelkedtek. Mivel nem az elsőszülött fiú örökölte a trónt, gyakran óriási harc alakult ki közöttük.