„Ha ez a radioaktivitás, imádom” – válaszolta Biddle Duke, az Egyesült Államok madridi nagykövete egy újságíró kérdésére, aki arról faggatta, hogy észlelt-e bármilyen sugárzást a Földközi-tenger vizében. A nagykövet ugyanis néhány hónappal azután látogatta meg a dél-spanyolországi kis halászfalu, Palomares strandját, hogy 1966. január 17-én egy baleset következtében négy hidrogénbomba hullott a település közelében. Bár két, földet éréskor berobbanó bomba radioaktív plutóniumot szórt szét egy mintegy 2 km²-nyi területen, szerencsére egyik sem volt élesítve, így az emberiség megmenekült az atomkatasztrófától.

Az USA a hidegháború legforróbb időszakában, az 1960-as években indította el a Chrome Dome-hadműveletet, amelynek keretében a Szovjetunió elrettentése, valamint egy esetleges gyors válaszcsapás megkönnyítése érdekében atombombákkal felszerelt B-52-es bombázók cirkáltak Alaszka, Kanada és Grönland, valamint az Atlanti-óceán északi térsége felett.

1966. január 17-én reggel a Palomares felett repülő B-52-es legénysége az amerikai katonai bázisra való visszatérés előtt egy utolsó üzemanyag-utántöltésre készült, amikor a levegőben összeütközött egy KC-135-ös légi utántöltő géppel. A B-52-esen szállított négy hidrogénbomba közül három a szárazföldre, egy pedig a tengerbe hullott. Utóbbit csak hónapokkal később, egy spanyol halász segítségével találtak meg a kutatók. A B-52-es hét utasából hárman meghaltak, négyen túlélték balesetet, a tanker négyfős legénysége pedig teljesen odaveszett.

A terület sugárzásmentesítésén mintegy kétezer amerikai tudós és katona, valamint spanyol polgárőr dolgozott. A talaj néhány centiméter vastagságú, sugárszennyezett felső rétegét – több mint ezer tonna földet – hordókban az USA-ba szállították. Bár a településen ennek ellenére még manapság is három radioaktív hulladékkal borított terület van drótkerítéssel körbevéve, sugárzásnak betudható megbetegedést az elmúlt közel fél évszázadban nem jegyeztek fel.