Ma, január 27-én lett pontosan hetven éve, hogy az auschwitzi haláltábor kapui végleg kinyíltak. A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánított napon a 2005-ben elfogadott ENSZ-határozat alapján arra a mintegy hatmillió zsidó, roma, homoszexuális, testi és szellemi fogyatékos, illetve a nácik által alacsonyabb rendűnek nyilvánított áldozatra emlékezünk, akik a holokauszt során veszítették életüket. Az itt látható archív videofelvétel az auschwitzi tábor felszabadítása idején készült képsorokat mutatja be.

A Harmadik Birodalom vezetői 1942 januárjában döntöttek az ún. "végső megoldásról", amely a mintegy 11 milliós európai zsidóság teljes likvidálásáról határozott. Miután a német csapatok 1939 őszén lerohanták Lengyelországot, több tucatnyi hadifogoly-, valamint munkatábort hoztak létre a lengyel foglyok számára, ezek között volt az 1940 áprilisában Oswiecim (Auschwitz lengyel neve) mellett felállított tábor.

A Scuhutzstafel égisze alá tartozó láger idővel koncentrációs és megsemmisítő táborok hálózatává fejlődött, amely az adminisztratív központként szolgáló Auschwitz I-ből, a megsemmisítő táboráról ismert Auschwitz II-Birkenau-ból, valamint a munkatáborból, Auschwitz III-ból állt, illetve további 45 altábor tartozott hozzá.

A cyklon-B nevű vegyszerrel történő tömeges elgázosítás 1943 márciusától 1944 őszéig tartott, amely - és egyéb bestiális módszerek alkalmazása - során az Auschwitzba kerülő mintegy 1,3 millió deportáltból becslések szerint 1,1 millió pusztult el itt. Közel 40 százalékuk magyar származású volt.

A haláltábort a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái 1945. január 27-én szabadították fel. A lágerben és a 45 altáborban mintegy 7500, a végsőkig legyengült foglyot találtak, ugyanis napokkal korábban a nácik már több mint 55 ezer foglyot "evakuáltak", megindítva a halálmeneteket Németország felé.