Az orosz történelem egyik legfontosabb csatája egy mongol harcos és egy ortodox szerzetes párbajával vette kezdetét. 1380. szeptember 8-án dél körül a Don folyó felső folyásánál található kulikovói mezőn a Dmitrij moszkvai fejedelem és vlagyimiri nagyfejedelem, valamint a Mamaj mongol vezér hadai közötti összecsapás felvezetéseként az orosz Alekszandr Pereszvet, valamint egy Cselubej nevű mongol bajnok kopjával támadt egymásnak. Bár mindketten életüket vesztették a küzdelemben, a legenda szerint az orosz szerzetes a nyeregben maradt, amit Dmitrij fejdelem serege jó előjelnek vélt.
Az orosz területek 1240 óta mongol uralom alatt álltak, ám a 14. században az Arany Horda hanyatlásnak indult. A birodalom egyes területeit oligarchaként uraló hatalmasságok közül az 1360-as években ebben az időszakban Mamaj emelkedett ki. A kán 1378-ban sereget küldött az egyre erősebb Moszkva ellen, de Dmitrij legyőzte a mongol hadat, így Mamaj két évvel később már személyesen indult az oroszok megleckéztetésére.
A minden eldöntő ütközet a kulikovói mezőt beborító hatalmas köd miatt csak dél körül vette kezdetét. Dmitrij annak érdekében, hogy ne ismerjék fel a küzdelem alatt, felszerelést cserélt Mihail Brenkkel, egy fiatal moszkvai bojárral. A csel bejött, de ennek Brenk halála volt az ára. Bár a mongolok számára kedvezően indult a csata, az oroszok fokozatosan a túlerőben lévő támadók fölébe tudtak kerekedni, és végül egy cselnek köszönhetően ők vehették üldözőbe az ellenséges katonákat, akik közül sokakat lemészároltak. Mamaj fejvesztve menekült el a helyszínről.
Feljegyzések szerint a mongol sereg nyolckilencede megsemmisült, de az oroszok is egy héten át szedték össze a csata helyszínéről a hullákat. Bár Dmitrij is ájultan rogyott össze a csatát követően, igazi hősként térhetett haza az ütközetből. Lev Gumilev történész megfogalmazása szerint az oroszok különböző fejedelemségek lakóiként mentek a csatába, és mint az egységes orosz nemzet tagjai hagyták el a harcteret.