Egy 1736. áprilisi, a brit Royal Society-nek címzett levelében John Freke sebész a londoni Szent Bertalan Kórház egyik betegének szokatlan esetéről számolt be.
Leírása szerint egy 14 év körüli fiú lépett be a kórházba, hogy segítséget kérjen fájó háta miatt, amit teljességgel beleptek a duzzanatok. Az orvos szerint a daganatok – amelyek közül néhány már három évvel azelőtt növekedésnek indult – már akkorák voltak, mint egy pennys cipó. Freke így folytatta a fiú szörnyű állapotának lefestését: „a duzzanatok a nyaki csigolyákból indulnak ki, s az egész hátat behálózzák”, majd hozzátette: kizárt, hogy a fiúnak angolkórja lenne.
Az alapján, ahogy a sebész leírta a tüneteket, a Fibrodysplasia ossificans progressiva (FOP) ritka esetével állhatott szemben. A betegség során a csont körüli izmok, inak és szövetek is megmerevednek, szinte csonttá keményednek, s a beteg élő szoborrá válik, alig tud mozdulni. A kór nem halálos, de a legtöbben fiatalon belehalnak, mivel az álkapocs is megmerevedik egy idő után, így éhen halhat a beteg, vagy a kór oly mértékben megnehezíti a légzést, hogy akár meg is fulladhat a szerencsétlen páciens.
Freke volt az első orvos a történelemben, aki részletesen leírta ezt a betegséget, amely olyan ritka, hogy még ma Magyarországon is csupán két megbetegedésről tudunk. Ugyanakkor Guy Patin 17. századi francia orvos is találkozhatott a kórral, amikor egy kollégájának leírta, hogy látott egy nőt, aki olyan merev volt, mint egy fa.
Ma kétmillióból egy embert érinthet a furcsa betegség, a 18. században pedig még kevesebb esély lehetett rá, hogy diagnosztizálják, ezért is lepődtek meg a kutatók, amikor a londoni Royal College of Surgeons egyik gyűjteményében egy FOP-gyanús csontvázat találtak a RCSH/P 804 katalógusszám alatt.
A kíváncsiságáról és különleges orvosi esetek iránti megszállottságáról híres skót sebész, John Hunter
Kiderült, hogy egy másik, George Hawkins nevű sebész 1783-as hirtelen bekövetkezett halála után anatómiai gyűjteményét elárverezték, s ezen tárgyak között volt egy felnőtt férfi csontkinövésekkel tarkított, szinte megcsavarodott csontváza, amelyet egy újabb sebész, a genetikai furcsaságok megszállottja, a skót John Hunter szerzett meg végül, s így került a gyűjteménybe. A korabeli feljegyzések szerint a maradvány egykoron egy 39 éves emberé lehetett, s halála előtt hét évvel szerezhette meg Hawkins. A szakemberek ugyanazt a betegséget írták le nála, mint negyedszázaddal azelőtt a 14 éves fiúnál.
Így felmerült a kérdés, hogy a csontváz vajon azé a fiúé lehetett-e, aki 1736-ban felkereste Freke-t. A feljegyzések szerint a feltételezés nagyon is valószínű, ám a több száz, orvosi gyűjteményekben kallódó csontvázak tekintetében ma már szinte esélytelen megállapítani a személyazonosságukat. Csak annyit tudhatunk a fiúról, hogy bizonyára fájdalmas élete volt, hiszen a 18. században nem lehetett még megfelelő gyógymód fájdalmának kezelésére, így minden egyes napja gyötrelemmel és szenvedéssel volt tele.
