Pettyes selyemkendője és kivillanó bicepsze a második világháború ikonjává tette Rosie the Rivetert, aki hazafias szimbólumból később a feminista mozgalom arca lett. Rosie több millió amerikai asszonynak mutatott utat és küldte őket a háborús üzemekbe, a frontokon szolgáló férfiak helyére. Ezen nők képviselője volt Rose Will Monroe, az "igazi" Rosie, a michigani Willow Run gyár munkása: ő volt ugyanis az, akit felkértek, hogy szerepeljen egy, a második világháborús hadi kötvényeket propagáló filmben.
A michigani autógyárnak kilencezer (1944-ben már óránként egy) B-24 Liberator hadászati nehézbombázót kellett legyártania, amelyeket aztán az európai fronton vetettek be. Rosie-t a több propagandafilmben is szereplő Walter Pidgeon fedezte fel egy "gyárlátogatás" alkalmával. Addigra Rosie the Riveter alakja már Amerika-szerte ismert volt, köszönhetően egy 1943-as dalnak, illetve Norman Rockwell festményének, amely a Saturday Evening Post címlapján jelent meg. Rosie "prototípusa" a világhírű "We can do it" poszter volt, amit J. Howard Miller tervezett a Westinghouse Power Company számára.
Rose egyébként nem sokat profitált a filmszerepből, a háború után taxizott, majd szépségszalont nyitott, sőt saját építőipari vállalkozásba fogott és végül álmát beteljesítve pilóta lett; 1997-ben, veseelégtelenség következtében halt meg.
S ami a gyárat illeti, a Willow Run 1945 után ismét autókat gyártott, immáron General Motors név alatt. Ötven év után, 2010-ben a General Motors csődeljárása során azonban lakat került rá. Most egy nonprofit szervezet, a Michigan Aerospace Foundation küzd azért, hogy megmentsék az enyészettől: 8 millió dollárt szeretnének összegyűjteni, amiből az épületet felújítanák és a Yankee Air Museumnak biztosítanának benne helyet.
