Az íj és a nyílvessző lehetővé tette használóinak a lövedékek pontosabb és gyorsabb célba juttatását a korábbi hagyományos lándzsával szemben. Egy új elmélet szerint ez az innováció több volt technológiai forradalomnál, hiszen mély társadalmi következményekkel is járt.
A New York-i Egyetem biológusai által kiötlött ún. társadalmi-kényszer hipotézis magyarázatot ad a növekvő társadalmi egységre. Az elmélet szerint a hatékonyabb fegyverkezés biztonságot és egyfajta bizalmat adott, amely együttműködésre sarkallta a közösség tagjait. Mindez pedig lehetővé tette a közösség számára, hogy nagyobbra nőjön, tehát ezt követően nem csupán a családi viszony volt a fő kötelék. A csoportok közötti konfliktusokban pedig értelemszerűen a nagyobbak voltak előnyben, így a kevés tagot számláló közösségek lassan eltűntek.
Az Alabamai Egyetem régészei igazat adtak a kollégáknak, szerintük az íjat az amerikai kontinensen i. sz. 300-400 körül kezdték el alkalmazni. A nagyobb méretű lándzsákat tehát a kisméretű nyílvessző váltotta fel, azonban ez kezdetben távolról sem eredményezett társadalmi egységet. Ez az időszak az ohiói mesterséges temetődombokat létrehozó Hopewell-kultúra összeomlásának ideje.
A régészek szerint az íj növelte a "magányos" vadászok hatékonyságát, így nem volt szükségük a csoportra. A nagyobb közösségek széthullásának egyik oka maga a Hopewell-kultúra szétesése volt. Ám ez még mindig nem a történet vége: az összeomlás nyomában a térség lakossága valójában növekedésbe kezdett, s apró falvak bukkantak fel a völgyben, amelyek versengésbe kezdtek.
I. sz. 600 körül egy még hatásosabb nyílhegy bukkant fel a kontinens keleti felén, felváltva ezzel a régit. Ez hatalmas lökést adott a közösségeknek, amelyek egyre inkább a nagyobb méretű falvakba koncentrálódtak. Ezek a települések elkezdték palánkkal vagy árokkal körbevenni magukat, az elhunytak csontjai között pedig gyakran lehetett nyílhegyeket találni, ami azt jelzi, az új fegyvert már nem csupán vadászat során, hanem katonai célokra is használták.
A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy az új társadalmi szerepek, amelyek a közösség védelmének szükségessége miatt alakultak ki, lefektették a társadalmi komplexitás növekedésének alapjait, amelynek csúcsán fokozatosan jelentek meg a helyi vezetők, akik a Mississippi menti városokat, mint például az illinoisi Cahokiát is irányították.
További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán