Igencsak meglepődtek az angol és német régészek, amikor a mai Törökországban lévő Rusahinili erődjének feltárását végezték. Az egyik ásatás alkalmával ugyanis két csontfaragványra bukkantak, amelyek szárnyas, madárfejű istent ábrázoltak. Az urartui égi alak pedig nem mást tartott a kezében, mint egy mai divatos kézitáskára hasonlító tárgyat.
Az ókori erőd Rusahiniliban (jelentése I. Rusa király városa), a törökországi Toprakkale településén található. Urartu, amely a bibliai Ararát Királysággal feleltethető meg a vaskorban, i. e. 860 és 590 között az örmény felföldön terült el. A Kaukázus egyik legmagasabb csúcsa, a mai Törökország és Örményország határán elterülő Ararát-hegy, ahol a Biblia szerint Noé bárkája is partot ért, erről az országról kapta a nevét.
A területen lévő kezdeti államocskát már az i.e. 13. században megemlítették a források, amikor az asszírok leigázták a Kaukázustól délre fekvő területet (egyébként a nevüket is hódítóiktól kapták), azonban az i.e. 9. században megerősödtek, s az asszírok erős északi riválisává váltak. A királyságot az i.e. 6. században végül a médek kebelezték be. A mai Örményország egyébként közvetlen elődjének tekinti Urartut.
Az etnikailag kevert urartui nép vallása meglehetősen összetett volt, panteonja a hurri, a hettita, a szíriai mitológiából, de a helyi kultuszokból is táplálkozott. Általában természeti isteneket tiszteltek, de a 79 istenük közül nem egy kapcsolódott az asztrálvilághoz is.
