Amikor John Cooke, Janis Joplin utolsó bandájának menedzsere 1970. október 4-én benyitott a Los Angeles-i Landmark Motor Hotel 105-ös szobájába, már sejtette, hogy nagy a baj. Az éjjeliszekrény és az ágy között fekve, kezében pár dollárral, félig levetkőzve talált rá a rock and roll királynőjére. Heroinfecskendője az asztalon hevert. Joplin órák óta halott volt. A két héttel azelőtt elhunyt Jimi Hendrixhez hasonlóan 27 évet élt.
Az énekesnő számára az 1967-es Monterrey-ben rendezett fesztivál hozta meg az áttörést, ahol zajos sikert aratott különleges, rekedt blueshangjával. Karrierje döbbenetes gyorsasággal ívelt felfelé, de korábban kezdődött alkohol- és drogproblémája továbbra is meghatározta mindennapjait. 1968-ban egyes források szerint már naponta 200 dollárt költött heroinra, és akár napi egy üveg whiskyt is elfogyasztott.
Joplin 1970 augusztusában kezdte el új albuma, a Pearl stúdiómunkálatait Full Tilt Boogie Band nevű zenekarával. Október 3-án munka után a banda egyik tagjával, Ken Pearsonnal kocsmázott, majd éjfél után visszatért hotelszobájába, és belőtte magának utolsó heroinadagját. Kiment a hallba, ahol a recepcióssal felváltatta a pénzét, hogy cigarettát vehessen. A fiatalember beszélt vele utoljára.
Vasárnap, október 4-én hiába várták a stúdióban, nem érkezett meg. Pedig csak egy számot kellett volna felénekelnie az új albumra: a Buried Alive in the Bluest. A producer, Paul Rotschild egy idő után aggódni kezdett, mivel Joplin sosem késett. Végül John Cooke-ot küldte el az énekesnőért, aki még reménykedett, amikor a szálloda előtt meglátta Joplin pszichedelikus színekben pompázó Porschéját. Szobájába belépve azonban minden illúziója elszállt.
Halálát heroin-túladagolás okozta, de az éjszaka során elfogyasztott alkoholnak is szerepe lehetett a tragédiában. Joplin barátai megmaradt vagyonából – az énekesnő kívánságának megfelelően – hatalmas búcsúztató bulit rendeztek. Hamvait a Csendes-óceánba szórták.