Egy kétezer éves kőfalon lévő két fallosz deríthet fényt az észak-itáliai Aosta városának alapítási idejére. A rómaiak által Augusta Praetoria Salassorumnak nevezett városkát i. e. 25-ben alapították, miután a legionáriusok elfoglalták a területet egy titokzatos kelta néptől, amelyre a település nevének utolsó tagja is utal.
Aosta rendkívül sok Augustust ábrázoló szoborral büszkélkedhet, ám az újonnan felfedezett kőfal még több információt szolgáltathat a császár és az Itália északi részén fekvő alpesi város kapcsolatáról. Ebből kiderül, hogy a város az uralkodó regnálása idején épült fel, s az egyik téli napforduló alkalmával alapíthatták.
A város tornyainál végzett munkálatok következtében bukkant a felszínre az eddig másfél méter mélyen, a sárban pihenő faragás, amely eredetileg kiállt a földből, ám valószínűleg a kora középkorban belepte a sáros hordalék.
A lelet két oldalán is találtak a faragványokat, amelyek a falloszok mellett ekét, ásót és egy kevésbé kivehető alakzatot (talán a Bak csillagképre utaló figurát) jelenítenek meg. Az eke és az ásó nyíltan az ún. „sulcus primigenius”-ra utal, amely szakrális szertartás során a jövendő város határait jelölték ki. A péniszistenként is hívott Priapuszhoz kapcsolódva a gonosz erőktől való védelmet biztosító falloszok segítségével a bajokat akarták a településtől távol tartani.
„A sáros talaj nem csupán a felületi sérülésektől óvta meg a követ, hanem a későbbi cenzúrától is, hiszen a középkor folyamán számos obszcén pogány jelképnek tekintett fallikus szimbólumot „leradíroztak” a műalkotásokról.
A falloszok elhelyezkedése nem véletlen: délkeleti irányba mutatnak, ahol a Nap a téli hónapokban kibukkan a hegyek mögül. Az elemzések során kiderült, hogy a faragványokon kívül az egész város elhelyezkedése és ősi épületeinek iránya is e felé a pont felé mutat, ezért a kutatók megkockáztatták azt a feltevést, hogy alapítási ideje is december 23-a, a kétezer évvel ezelőtti napforduló napja lehetett.