„Föld! Föld!” – kiáltott fel 1492. október 12-én hajnali két órakor a mesés Kelet kincseinek felfedezésére indult hajóraj leggyorsabb, Pinta nevű hajójának matróza, Rodrigo de Triana. Néhányan már előző nap, október 11-én nádszálakat pillantottak meg az Atlanti-óceán vizén, az expedíciót vezető Kolumbusz Kristóf pedig este 10 óra tájban pislákoló fényt vélt felfedezni a távolban. A legénység tagjai reményteljesen kémlelték a horizontot, a tengernagy ugyanis egy selyemkabátot, valamint évi tízezer maravédi (spanyol pénznem) jutalmat ígért annak, aki először látja meg a szárazföldet. Az életjáradékot azonban végül Kolumbusz kapta meg, Rodrigo de Triana pedig annyira elkeseredett, hogy Afrikába utazott, és áttért a muszlim hitre.
A három egységből (Santa Maria, Nina, Pinta) álló hajóraj 1492. augusztus 3-án indult el Palos kikötőjéből. Mivel az expedíció nagyon veszélyesnek ígérkezett, a legénység a néhány vállalkozó szellemű hivatásos matróz mellett túlnyomórészt börtönből szabadult bűnözőkből állt. Az út számos viszontagsága közepette többször is a zendülés veszélye fenyegetett, ám mielőtt a helyzet végképp kiéleződött volna, elérték a Kolumbusz Kristóf által San Salvadornak elnevezett, Bahamákon fekvő szigetet. A tengernagy azt hitte, Kína keleti partjaihoz ért. Sohasem tudta meg, hogy valójában egy új földrészt fedezett fel.
Kolumbusz földet érés után azonnal birtokba vette a területet a spanyol korona számára. A teljesen meztelen, őslakos indiánok rendkívül barátságosan fogadták a látogatókat. Többek között papagájokat és dárdákat ajándékoztak az idegeneknek a tőlük kapott gyöngyfüzérek, és egyéb értéktelen tárgyakért cserébe. Az indiánok nem ismerték a kardot, így amikor Kolumbusz megmutatta nekik, az élüknél fogták meg, és többen megvágták magukat. Nem tudhatták, hogy az ismeretlen tárgy még nagyon sokuk vesztét fogja okozni. Új korszak kezdődött a történelemben.