A tábori lelkész letörten lépett be a pasewalki kórház első világháborús sebesültekkel teli kórtermébe. Szomorú hírt kellett közölnie a katonákkal. Németország elvesztette az első világháborút, és csak a győztesek jóindulatában bízhat, ráadásul megszűnt a császárság, amelynek helyét a köztársasági államforma vette át. A katonákat lesújtották a hírek, de egy őrvezetőt különösen megviseltek a lelkész szavai. Tántorogva visszatért az ágyához, és fejét párnája alá temetve zokogni kezdett. Az összezuhanó katona, Adolf Hitler anyja halálakor könnyezett utoljára.
Hitler egy hónappal az első világháborút lezáró fegyverszünet megkötése előtt, 1918. október 13-áról 14-ére virradóra az Ypres melletti déli fronton, a Wervick közelében fekvő magaslaton sérült meg egy mustárgáz-támadás során. Az őrvezetőként szolgáló katonát még Belgiumban elsősegélyben részesítették, majd október 21-én szállították át a pomerániai (Északkelet-Németország) Pasewalkban található kórházba.
Hitler egy időre elveszítette látását, amelyet egyes vélemények szerint nem a gáztámadás, hanem hisztériás, pszichoszomatikus eredetű betegsége okozott. Akármi is legyen az igazság, állapota november elején jelentős javulásnak indult. Bár ekkoriban már nyugtalanító hírek érkeztek a várható németországi forradalomról, Hitler bízott a hatóságok erélyes fellépésében. Illúziói azonban a tábori lelkész 1918. november 10-i látogatásával szertefoszlottak.
„Éjszakákon át forrt bennem a gyűlölet, a gyűlölet azok iránt, akiket mindezért felelősség terhelt” – írta évekkel később a Mein Kampfban. A vereségért Németország árulóit, elsősorban a zsidókat hibáztatta. Saját elmondása szerint ekkor döntötte el, hogy politikus lesz, a szakértők ezt azonban nem tartják valószínűnek. Az viszont bizonyosnak tűnik, hogy a kórházban töltött hetek kulcsszerepet játszottak ideológiájának letisztázásában, valamint a későbbiek során számos katasztrófához vezető küldetéstudata kialakulásában.
