A Harmadik Birodalom 1941 júniusában hadüzenet nélkül támadta meg a Szovjetuniót, az előretörő német csapatokat csak az év telén sikerült a szovjeteknek feltartóztatniuk. A Führer 1942-ben újabb offenzívát indított, ebben a nyugatról átdobott, harcedzett erők is részt vettek. A déli fronton nagy erőkkel kezdődött hadművelet végső célja a kaukázusi olajmezők megszerzése, a további harcokhoz szükséges üzemanyag biztosítása volt, ehhez a kulcsot a Volga menti iparváros, Sztálingrád (a mai Volgográd) elfoglalása jelentette.
A mindkét oldalon legalább egy-egy millió katona részvételével zajló harc időközben szimbolikussá vált. Hitler azt mondta: „egész hadjáratom értelmét veszti, ha lemondok Sztálingrádról”. A szovjeteknek pedig morális okokból is létkérdéssé vált a vezetőjükről elnevezett város védelme, Sztálin kiadta az „egy lépést sem hátra” parancsot. Az erőddé átalakított városban kíméletlen, brutális harc folyt házról házra, utcáról utcára, amelyben a németek nem sok hasznát vették tankjaiknak.
Habár a német, olasz, magyar és román erők elfoglalták a város nagy részét, az 1942 novemberében indított nagy erejű szovjet ellentámadásnak a kimerült szövetségesek nem tudtak ellenállni, s az orosz csapatok fokozatosan szorították ki őket Sztálingrádból. 1943 januárjában a németek végül megadták magukat, s ezzel véget ért a több mint 700 ezer halálos áldozatot követelő ütközet.
