A Harmadik Birodalom későbbi vezetője osztrák állampolgársága ellenére 1914 augusztusától a bajor hadseregben szolgált, amely a nyugati fronton zajló német támadást segítette. Hitler a „Nagy háborúnak” nevezett első világháború négy éve alatt állandó veszélyben volt, ám egyik alkalommal csaknem torkon ragadta a kaszás. Egy tűzpárbaj során sebesülést szerzett, majd miután a földre zuhant, egy brit katona látóterébe került, s egymásra néztek. A hosszú és vérfagyasztó szemkontaktus végén az antant tiszt lassan leengedte a fegyvert, Hitler hálásan bólintott, s hátrébb kúszott a biztonságot jelentő fák közé.
A Führer meg volt róla győződve, hogy az angol katona, aki megkímélte az életét, Henry Tandey volt. A bátorságáról híres katona négy éven át szolgált a seregben, s bár kétszer is megsebesült, felgyógyulása után mindkétszer visszatért a nyugati fronton szolgáló alakulatához. Több kitüntetést kapott, például a harci bátorságért adható legmagasabb érmet, a Viktória-keresztet (Victoria Cross) is elnyerte. Tandey-t több helyen is úgy említik, mint a legtöbbször kitüntetett brit közkatona, aki túlélte az első világháborút.
Adolf Hitler a 16. Bajor Gyalogezred katonáival pózol
Egy forrás szerint Hitler egy újságban meglátta a Tandey-ről készült fotót, amint éppen átveszi a díjat, s úgy vélte, hogy ez az angol kímélte meg életét a fronton. Állítólag kivágta az újságcikket a képpel együtt, s közel 20 éven át megőrizte. Az 1930-as években egy bizonyos Fortunino Matania olasz művész megfestett egy képet, amelyen Tandey egy sebesült bajtársát menekíti ki a frontvonalról. A náci pártvezér 1937-ben hallott erről a festményről, s diplomáciai úton elérte, hogy a brit Green Howards nevű ezred székhelyén függő eredeti alkotásról egy másolatot kapjon.
1938-ban Neville Chamberlain brit miniszterelnök a müncheni tárgyalások idején észrevette a falon függő festményt, s megkérdezte a német kancellárt, hogy kit ábrázol. Hitler állítólag így felelt: „Ez az ember közel állt hozzá, hogy megöljön engem, s hogy soha se láthassam többé Németországot. Azonban a Gondviselés megmentett engem.” Majd megkérte a brit kormányfőt, hogy adja át háláját Tandey-nek. A brit hős családja szerint Chamberlain így is tett, s felkutattatta Tandey-t, miután hazatért Münchenből.
Hitler szeretett festménye
Tandey emlékezett a történetre, s így mesélt róla: „Célba vettem a németet, de nem voltam képes egy sebesült embert lelőni. Így elengedtem.” A világháborús veterán évekkel később az újságíróknak azt nyilatkozta, hogy a háború idején makacsul követte a saját erkölcsi kódexét, amely azt diktálta a lelkiismeretének, hogy sebesült emberre, miután az már harcképtelenné vált, soha ne lőjön.
A második világháborúban az angol újra jelentkezett, hogy felajánlja szolgálatait a brit seregnek, ám kora és sebesülései miatt már nem volt alkalmas a harcra. Ehelyett önkéntesként tevékenykedett Coventry városában, amelyet Hitler a Luftwafféval lebombázott. Néhány nappal az angol városka középkori katedrálisának és több száz épületének romba dőlése után Tandey ezt mondta: „Bárcsak tudtam volna, hogy milyen lehetőséget puskáztam el, amikor látom a haldokló városlakókat, bocsánatot kérek Istentől, hogy futni hagytam Hitlert.”
Az újabb kutatások szerint azonban kevéssé valószínű, hogy Tandey kímélte meg a későbbi kancellár életét. Habár az egységeiket a háború során kétszer is közel vezényelték egymáshoz – 1914-ben a belgiumi Ypresnél, illetve 1918-ban a franciaországi Marcoingnál –, a háborús feljegyzések szerint sohasem találkozott a két ellenséges ezred.
Tandey 1977-ben, 86 éves korában hunyt el. Sok bajtársával együtt a francia Marcoing város brit katonai temetőjében helyezték örök nyugalomra, nem messze attól a helyszíntől, ahol Viktória-keresztjét elnyerő tettét végrehajtotta.
