1. Szent Miklós (Nikolaosz), a keleti egyházak legtiszteltebb szentje 280 körül született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. Megtérése után jótékony célokra osztogatta szét örökségét, a hívők pedig égi jelre megválasztották Müra (a mai Demra) püspökévé.

2. Miklóst 350 körül szólította magához az Úr, sírja ezután zarándokhellyé vált. A december 6-i dátumra nincs egyértelmű bizonyíték. Az emlékére épült templomot a mamelukok és az arabok mellett több földrengés is megrongálta.

3. A püspök neve mindenütt más és más: Szent Miklós, Heiliger Nikolaus, Finnországban Joulupukki, az amerikai Santa Claus pedig a holland Sinterklaas (Sint Nikolaa) torzult változata.

4. A magyar Mikulás a Miklós név cseh és szlovák alakja; a Mikulás mint szó 1856-ból maradt fent először.

5. A Szovjetunióban a vallásos vonatkozásoktól megtisztított Gyed Moroz (Fagy apó) a jóságos Sznyegurocskával (Hópelyhecske) hozta a fenyőfát az ajándékokkal, de szilveszterkor. A Télapó megnevezés Kelet-Európában szovjet hatásra terjedt el.

6. Miklós földi maradványainak egy részét Bariba vitték itáliai kereskedők, a többi csontot pedig az első keresztes hadjárat idején szállították Velencébe. A török kormány később komoly erőfeszítéseket tett az ereklyék visszaszerzésére.

7. A Mikulás segítői kezdetben - a krampusz mellett - az angyalok és a manók voltak; később az előbbiek "kikoptak" mellőle, de megmaradtak a manók és a krampusz.

8. A kéményen lecsúszó Mikulás alakja először Washington Irving 1809-es A History of New York című könyvében jelent meg.

9. Egy massachusettsi üzletember, James Edgar jelent meg első ízben Mikulásként a jellegzetes piros ruhában saját áruházában 1890-ben.

10. A piros köpenyes, vidám, fehér szakállas, kövérkés Mikulás 1931-ben debütált a Coca-Cola üvegén. A kampány során terjedt el igazán a "modern" Mikulás alakja.