Idén nyáron jelentették be, hogy biztonsági megfontolásokból lerombolják a dán tengerparton levő második világháborús német bunkerek egy részét. Egészen pontosan a 120 legveszélyesebbnek tartott betonépítményt számolnák fel 1,4 millió euróból. A betonszörnyetegek ma már a turisták testi épségét veszélyeztetik - hangzott akkor az érvelés, augusztus elején pedig hozzá is fogtak a munkához.
A dán példa nem lóg ki a sorból, a világháborús bunkerek jó részét magára hagyták és régóta az elemekkel vívják a harcot. Kivételek persze akadnak, ugyanis vannak, amelyeket felújítottak és múzeumként funkcionálnak vagy éppen romantikus találkozók helyszínei - a városi legendák szerint nem egy albán fiatal veszítette el szüzességét a hírhedt Hodzsa-bunkerekben.
A német Kugelbunker - gömbölyű, egyszemélyes, betonból készül bunker a második világháborúból
A Maginot-vonal acélborítású bunkere; az 1927 és 1932 között épült francia védelmi vonal legtöbb erődjét a világháború után sorsára hagyták, de a Maginot-vonal fő erődítményeit (Ouvrages) a hidegháború idején óvóhelyként használták.
Az Allan Williams tervezte "tornyocskák" (turrets): a második világháborús angol bunkerekből közel kétszáz épült, de - a fémeket mentendő - csak 33 maradt belőlük.
Svájc, a hegyek közt megbújva.
Egy "kettészelt" 19. századi bunker Hollandiából
A második világháborúban hajóroncsokban kialakított bunkerekből védték a japán partokat; egyszerre 40-50 ember is elfért bennük, 10 naponta váltották egymást a helyiségben, ahol élelem és oxigénpalackok álltak rendelkezésre
Albánia 3 millió lakosára összesen 700 ezer bunker (becslések szerint minden négyzetkilométerre 24) jutott. Enver Hodzsa, a Népi Szocialista Albán Köztársaság mindenható ura ugyanis úgy látta, országát bármikor és bárhonnan megtámadhatják.
A többi bunker innen elérhető
