Az orosz-japán háború (1904. február 8.-1905. szeptember 5.) a 20. század első jelentős összecsapása volt, amely két, egymással főként területi kérdésekben (Mandzsúria, Korea) rivalizáló ázsiai birodalom között robbant ki. Oroszország a tengeren is terjeszkedni kívánt, s meleg tengeri, csendes-óceáni kikötőket akart nyitni a kereskedelmi, valamint a folyamatosan növekvő hadi flottája számára. A vlagyivosztoki támaszpont csak nyáron volt használható, azonban Port Arthur kikötője egész évben működött.
Japán felajánlotta, hogy elismeri a cári birodalom mandzsúriai hódításait, ha cserébe Moszkva elfogadja Koreát japán befolyási övezetként. Oroszország ezt visszautasította, Japán pedig úgy döntött, háborúba kezd. Miután a tárgyalások kudarcba fulladtak, a japán hadiflotta hadüzenet nélkül rontott a Port Arthurban állomásozó orosz flottára. Japán a tengeri viadal után szárazföldön is többször legyőzte ellenfelét.
A következő évben az orosz hadvezetés átirányította a balti-tengeri flottáját az ázsiai térségbe. Togo tengernagy felkészülten várt a Japánt Koreától elválasztó csuzimai szorosban: bekerítette, s néhány óra alatt szinte teljesen megsemmisítette az Afrika megkerülésével érkező orosz flottát.
A háború japán győzelemmel végződött, s rádöbbentette a nagyhatalmakat, hogy komoly tényezőként kell tekinteniük a kelet-ázsiai szigetországra.
