1. A Szovjetunió 1939. november 30-án Leningrád védelme szempontjából kulcsfontosságú területek megszerzésének érdekében indította meg Finnország elleni hadjáratát.
2. A várt gyors győzelem elmaradt, és a Mannerheim tábornagy vezetésével hősies ellenállást tanúsító finnek végül közel négy hónapos háborúra kényszerítették keleti szomszédjukat.
3. Az egyenlőtlen erőviszonyokat jól jellemzi, hogy míg Finnországnak a háború kirobbanásakor 3,7 millió lakosa volt, a Vörös Hadsereg békelétszáma 4 millió főt tett ki.
4. A casus bellit a szovjetek provokációja szolgáltatta. 1939. november 26-án a Vörös Hadsereg katonái a szovjet-finn határ közelében fekvő orosz falu, Mainila közelében saját csapataikat vették tűz alá, majd a finneket vádolták meg az akcióval.
5. A Vörös Hadsereg katonáit nem készítették fel megfelelően az időjárási körülményekre. Az ukrajnai alakulatok még téli felszerelést sem kaptak, így közülük különösen sokan szenvedtek fagyhalált.
6. A Vörös Hadsereg embervesztesége – a sebesülteket is beleértve – közel 400 ezer, míg a finneké „mindössze” 70 ezer fő volt.
7. A szovjet csapatok rettegtek a sítalpakon közlekedő, kitűnő álcát jelentő fehér ruhájukban a legváratlanabb helyzetekben felbukkanó finn mesterlövészektől.
8. Simo Häyhä, a „Fehér Halál” néven emlegetett finn mesterlövész 505 szovjet katonával végzett, ezzel ő a háborúk történetének legeredményesebb mesterlövésze.
9. A téli háborúban több mint 11 ezer külföldi önkéntes – köztük 8260 svéd – harcolt a finnek oldalán.
10. A háborút lezáró moszkvai megállapodás értelmében Finnország kénytelen volt lemondani területének mintegy 11 %-áról (kb. 40 ezer km²).
