„Sohasem tudtam elfelejteni őket (…) Még mindig kísértenek éjszakánként a vízért könyörgők, a sebesültek, a vérzők” – emlékezett vissza Naoyoshi Ishida, a Yamato hadihajó elleni amerikai légitámadás egyik túlélője a haldoklók szenvedésére. A Yamato 1945. április 6-án a Ten-go hadművelet keretein belül – kilenc kisebb hadihajóval együtt – megfelelő légi biztosítás nélkül, és csak az odaútra elegendő mennyiségű üzemanyaggal vágott neki az Okinavánál állomásozó amerikai flotta megsemmisítésére indított támadásnak. A világ valaha volt legnagyobb, sokak által elpusztíthatatlannak hitt, több mint 70 ezer tonnás csatahajóját április 7-én amerikai harci repülőgépek süllyesztették el.
A legénység tagjainak már 1945 márciusában meghagyták, hogy búcsúzzanak el családtagjaiktól, rendezzék elintézetlen ügyeiket. A támadás előtti estén szakét és sört szolgáltak fel a Yamato tengerészeinek, és a szokásos gumibotozás is elmaradt. A főtisztek szokatlan viselkedése jelezte, öngyilkos küldetésre, valóságos vízi kamikaze akcióra készülődnek.
Másnap, nem sokkal dél után mintegy 300 amerikai bombázó indította meg a támadást a japán hajóraj ellen. A pilóták bátorságának köszönhetően a repülők annyira közel kerültek a Yamatóhoz, hogy akadt, aki megpróbálta őket kővel megdobálni. Az ellenállás azonban hiábavalónak bizonyult. A Yamato mintegy kétórás, több hullámban folytatott harc után elsüllyedt.
Az amerikai repülők még a vízben is lőtték a még életben lévő, óceánon lebegő japánokat. Az olajban rendkívül nehéz volt mozogni, és a lábgörcs is megnehezítette a tengerészek dolgát. Sokan úgy védték ki a támadásokat, hogy időről időre a víz alá süllyedtek, de voltak, akik – nem remélve segítséget – feladták a küzdelmet. A túlélők többségét végül egy japán romboló menekítette ki, de a folytatódó amerikai támadások miatt volt, akit az óceánban hagytak. A Yamato legénységéből mintegy 2500-3000-en vesztették életüket, és kevesebb mint 300-an élték túl a támadást.
Még több hír, érdekesség a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
