Paul von Hindenburg német birodalmi elnöknek már csak órái voltak hátra, amikor előkelő vendége érkezett. Az első világháború német hőse a „Fenség” szóval üdvözölte jövevényt, mivel azt hitte, II. Vilmos császár áll előtte. Valójában Adolf Hitler német kancellár volt az, aki látva, hogy a teljesen leromlott mentális állapotban lévő idős államférfi a halál küszöbén áll, azonnal cselekvésre szánta el magát.
Miután hazautazott a birodalmi elnök neudecki halálos ágyától, elfogadtatott a kormánnyal egy törvénytervezetet, amelynek értelmében az elnök halála után feladatköre a kancellárra száll át. Bár a Hitlert rendeleti úton, a parlament megkerülésével történő kormányzásra is feljogosító felhatalmazási törvény kimondta, hogy az elnök jogköre érinthetetlen, a kancellárt nem zavarták az alkotmányos akadályok. Hindenburg másnap, 1934. augusztus 2-án reggel meghalt, Adolf Hitler pedig immár hivatalosan is Németország teljhatalmú ura lett.
Egy idén márciusban napvilágot látott MI5-irat szerint Hindenburg nyilvánosságra nem hozott politikai végakaratában keményen ostorozta Hitlert; kijelentette, hogy a hadseregnek függetlennek kell lennie a parlamenttől, hitet tett az alkotmányos monarchia mellett, továbbá sürgette a hatalmi ágak szétválasztását. "Elmondta, hogy kétszintű, a brithez hasonló, demokratikus alapon szerveződő parlament kell, valamint meg kell szüntetni a faji és vallási diszkriminációt" - nyilatkozta Hindenburg bizalmasa, Fritz Günther von Tschirschky und Bögendorff a The Times-nak még 1946-ban.
A dokumentum szerint Tschirschky volt az, aki segített megfogalmazni Hindenburg politikai végakaratát, amelyben a köztársasági elnök lényegében "megtagadta" Hitlert és felszólította a német népet, hogy álljon ki a demokrácia, illetve a demokratikus vívmányok mellett. Hitler azonban - akit 1933. január 30-án maga Hindenburg nevezett ki kancellárrá - amint értesült a politikai végakarat létezéséről, parancsba adta, hogy "biztosítsák, hogy a dokumentum a lehető leggyorsabban a birtokomba kerüljön". A néhai elnök fia, a náci Oskar von Hindenburg kötelességének eleget téve teljesítette a kérést, a dokumentumnak pedig nyoma veszett.
A felhatalmazási törvény értelmében Hitler a hadsereg feletti irányítást is megkaparintotta. A fegyveres erők katonái már augusztus 2-án felesküdtek új vezetőjüknek. Hitler, akinek hivatalos megszólítása innentől kezdve „Führer és birodalmi kancellár” volt, augusztus 19-re népszavazást írt ki, hogy a nép akaratával szentesítse az alkotmányos változásokat.
A csalások ellenére a referendumon „mindössze” a szavazók közel 90%-a voksolt a kancellári és elnöki jogkörök összevonásának elfogadására, ráadásul a katolikus vidékeken, valamint néhány nagyvárosban a 30 %-ot is elérte az elutasítók aránya. A Führer néhány nappal később, a nürnbergi pártnapokat megnyitó proklamációjában – amelyet Adolf Wagner müncheni gauleiter olvasott fel – nem hagyott kétséget afelől, hogy az akaratának ellenszegülőkre milyen sors vár. „Jaj azoknak, akik nem tudják, vagy elfelejtik”, hogy a német nép őt bízta meg az ország vezetésével – hangzott a fenyegetés. Utólag elmondhatjuk, Hitler sajnos maradéktalanul betartotta az ígéretét.
