„Igen, terrorista vagyok, és büszke vagyok rá, amíg az amerikai kormány és Izrael ellen irányul, mert maguk több mint terroristák; maguk találták ki és alkalmazzák minden egyes nap a terrorizmust. Maguk mészárosok, hazudozók és képmutatók” – jelentette ki a World Trade Center északi tornyának garázsában 1993. február 26-án végrehajtott robbantásos merénylet fő kitervelője, Ramzi Yousef 1998 januárjában a bíróság előtt.

Bár a terroristák azt remélték, hogy az északi torony a robbanás hatására rádől a déli toronyra, mindkét épület állva maradt, a merényletben azonban több mint ezren megsérültek, hatan pedig életüket vesztették. Yousefet öt, az akcióban való részvétellel gyanúsított társához hasonlóan életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A hetedik gyanúsított, Abdul Rahman Yasin manapság is szabadlábon van.

Bár Yousef eleinte New York többségében zsidók által lakott városrészekben akart robbantani, később a World Trade Center mellett döntött. Állítása szerint azt remélte, 250 ezer amerikai életét is kiolthatja a robbantás, hogy megtudják, mit érezhettek a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák áldozatai. Yousefet pénzzel és tanácsokkal is segítette unokatestvére, Khalid Sheikh Mohammed is, aki később a 2001. szeptember 11-i terrortámadás egyik értelmi szerzőjeként vált ismertté.

A merénylők 1993. február 26-án egy bérelt, sárga színű kisbuszba rejtették a több mint 1300 fontnyi robbanószert. A kocsi nem sokkal dél után parkolt le a World Trade Center északi tornya alatti nyilvános parkolóban. Yousef élesítette a bombát, majd a 12:17-kor bekövetkező robbanás előtt társával, a sofőr Eyad Ismoillal együtt elhagyta a helyszínt.

Az épület egy hónappal később újra megnyitotta kapuit, de a halálos áldozatok követelő merénylet híre sokkolta az amerikai közvéleményt. Az egyik szemtanú kijelentette: „Olyan volt, mintha egy repülőgép csapódott volna az épületbe.”[2] Nem sejthette, hogy félelme nyolc évvel később valóra válik.