„Ez a búcsúcsók az iraki néptől, te kutya!” – kiáltotta Muntaszir az-Zaidi iraki újságíró, mielőtt mindkét cipőjét hozzávágta volna George W. Bushhoz az amerikai elnök és Núri al-Máliki iraki miniszterelnök által 2008. december 14-án közösen megtartott bagdadi sajtótájékoztatón. A zsurnaliszta börtönbüntetéssel honorált akciója nagyjából pontos képet ad arról, mit gondol az arab világ az amerikai csapatok által vezetett koalíciós erők 2003. március 20-án Szaddam Huszein iraki elnök megdöntésére indított háborújáról.
A konfliktus az amerikai és a nemzetközi közvéleményt is megosztja. A háborúban a több tízezer katona mellett több mint 100 ezer civil is életét vesztette, az Abu Graib börtönben az amerikai őrök által elkövetett szörnyűségek pedig az egész világot megrázták. A háború igazolására felhozott két legfontosabb érvről, a Szaddam által birtokolt tömegpusztító fegyverek, valamint az al-Kaidával fenntartott szoros kapcsolat vádjáról is kiderült, hogy minden alapot nélkülöznek. A diktátort végül egy 1982-es mészárlás miatt ítélték halálra, és 2006. december 30-án felakasztották.
A háború kezdetén úgy tűnt, a koalíciós erők villámgyors győzelmet aratnak, a néhány hét alatt legyőzött iraki reguláris hadsereg helyét azonban fokozatosan felkelő gerillacsoportok vették át, amelyek hatékonyan vették fel a küzdelmet a megszállókkal szemben. A lázadók a központi hatalom meggyengülése miatt kialakult zűrzavarban mintegy 250 ezer tonna hadianyagot vittek el a katonai raktárakból. Irakban eluralkodott a káosz. A szélsőséges iszlamista csoportok megerősödtek, mindennapossá váltak az öngyilkos merényletek.
Bár fennállt a veszélye, hogy az iraki háború az USA második Vietnamja lesz, a Bush elnök által 2007 elején a koalíciós csapatok élére kinevezett David Petraeus tábornoknak végül sikerült úrrá lenni a káoszon. Az utolsó amerikai katona 2011. december 18-án hagyta el Irakot. Az amerikai kormány mintegy 3000 milliárd dollárt ölt bele a háborúba.
