Magyarország első kórboncnoka, Arányi Lajos 1862-ben veszítette el a számára legkedvesebb gyermekét, a négy-öt esztendős Zolikát. A korábban a császári pár lányát, Habsburg Zsófia hercegnőt, valamint Széchenyi Istvánt is bebalzsamozó orvos nem bírta érzelmileg elengedni elhunyt kisfiát, ezért mumifikálással próbálta megmenteni őt az örökkévalóságnak. Ezt követően a szőke fürtös gyermek egy kis karosszéken ülve, fejét a bal kezével támasztva "figyelte" apját annak dolgozószobájában. Huszonöt éven keresztül, egészen az orvos haláláig.
A néhány napja elszállított buddhista szerzetes múmiája helyére egy igen különleges darab érkezett a Magyar Természettudományi Múzeum Múmiavilág című kiállítására. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár ajánlott fel egy rég elfeledett gyermekmúmiát, amelyet 153 évvel ezelőtt készítettek el, és évtizedek óta a múzeum tulajdonában van.
Az erdélyi szász családból származó Arányi Lajos, Magyarország első kórboncnokának gyermekei közül a számára legkedvesebb, négy-öt esztendős (különböző források más-más kort említenek) Zoltán volt, akit azonban nem tudott megmenteni a kor egyik leghalálosabb kórjától, a torokgyíktól (diftéria), amely végül elragadta tőle. Az 1848-49-es szabadságharcot is megjáró orvos nem tudta feldolgozni veszteségét, egyszerűen nem volt képes elengedni kisfiát, ezért egy kétségbeesett lépésre szánta el magát, mondta el a Múlt-kornak Pap Ildikó, a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusa.
A modern patológia alapjainak 19. századi megteremtője, korának nagyon jól ismert orvosa értett az elhunytak bebalzsamozásához, hiszen többek között Ferenc József és Erzsébet királyné kislányát, az 1855-ben kétévesen elhunyt Zsófiát, valamint gróf Széchenyi István testét is az ő szakértelme révén mentették meg az enyészettől. Bánatában ugyanezt az eljárást követte Zolika kihűlt testével is, azzal a különbséggel, hogy míg a császári pár gyermeke, illetve a legnagyobb magyar maradványai ma egy zárt kriptában pihennek, a kórboncnok fia sosem került sírba.
Miután a gyermek testét saját kezűleg bebalzsamozta, egy csipkés nadrágot, egy mintás felső ruhát, valamint egy cipőcskét adott rá, bal kezére bőrkesztyűt húzott, hosszú szőke hajfürtjeit elrendezgette, s a dolgozószobájában az íróasztala mellett egy kis karosszékre ültette. A kisfiú onnan "figyelte" apját egészen annak 1887-ben bekövetkező elhunytáig.
Arányi Lajos halálát követően az igen jó állapotban lévő gyermekmúmia az orvosi egyetem Patológiai Intézetébe, majd a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltárba került, ahová a későbbi miniszterelnök, Antall József főigazgatósága idején szállították át - fejtette ki Pap Ildikó. Azóta egy üvegbúra alatt várta, hogy újra felfedezzék.
Hogy Arányi milyen mumifikálási eljárást alkalmazott, azt az orvostörténészek sem ismerik. Az antropológus hozzátette: „reményeink szerint még május 17-e előtt - tehát mielőtt bezár a kiállítás - CT-vizsgálatot végzünk el a múmián, s akkor majd többet tudunk mondani a balzsamozás módjáról, például, hogy vannak-e belső szervei, ugyanis erre vonatkozóan eddig még semmilyen vizsgálat nem történt”.
Arányi Lajos, Magyarország első kórboncnoka
