„Soha életemben nem láttam semmit, ami ahhoz az embertömeghez fogható lett volna. Kezek tucatjai ragadták meg a lábaimat, a karjaimat, a testemet. A tömeg tetején találtam magam, fejek óceánjának közepén, amely addig ért el a sötétségben, emeddig csak a szem ellátott” – emlékezett vissza a 33 és fél órás történelmi repülőútja utáni landolás pillanataira Charles Lindbergh.

Az amerikai légiposta 25 éves pilótája 1927. május 21-én, este 10 óra 22 perckor érkezett meg a párizsi Le Bourget reptérre, miután elsőként repülte át egyedül, megszakítás nélkül az Atlanti-óceánt. A 25 ezer dollár jutalommal kecsegtető kísérletbe korábban már hatan belehaltak. Lindberghet a reptéren 150 ezres tömeg várta. Az USA „Magányos sas” névre keresztelt új hősét az amerikai nagykövetségen, egy, a nagykövettől kölcsönkapott pizsamában töltötte az éjszakát.

Lindbergh Spirit of St. Louis nevű, üzemanyagtól túlterhelt gépe 1927. május 20-án 7 óra 52 perckor szállt fel a sáros New York-i kifutópályáról. A repülőn rádió és ejtőernyő sem volt, a pilóta tájékozódását pedig csak egy iránytű és egy térkép segítette. Lindbergh legnagyobb ellenfelének mégis fáradtsága bizonyult. Felszálláskor már 23 órája ébren volt, mivel előző éjszaka a feszültségtől és egy pókerparti szobájába behallatszó zajaitól nem tudott aludni. Számtalanszor ki kellett feszítenie szemhéját, hogy el ne aludjon, és még szellemeket is látott, de végül sikeresen landolt.

Lindbergh óriási sztár lett. Calvin Coolidge elnök egy hadihajót menesztett érte, több ezer költő foglalta versbe a nevét, három és fél millió levelet, valamint mintegy 100 ezer táviratot kapott. Elhalmozták ajándékokkal: többek között egy repülőt, egy német juhászkutyát, és a profi baseball liga meccseire kiállított, életre szóló bérletet is kapott. A Time magazin 1927-ben elsőként Lindberghet választotta meg az év emberének, és ugyanebben az évben a szinte kizárólag csatában szerzett érdemekért megítélt Medal of Honor kitüntetést is megkapta.