Bár az emberek már az ősidők óta kísérleteznek születésszabályozó eszközök kifejlesztésével, tökéletesen hatékony, mindenféle mellékhatás nélkül használható fogamzásgátló módszert a mai napig nem sikerült találni. Az ókori Egyiptomban egy többek között akáclevélből és mézből álló anyagot helyeztek fel a vaginába, az ókori Görögország egyik legelterjedtebb fogamzásgátlójára, a silphium nevű növény a hatalmas kereslet miatt egyenesen kipusztult, de a rómaiak is egyedi módszert használtak a születésszabályozásra. Az újkorban egyre gyakoribbá váltak az állati bélből vagy bőrből készült óvszerek, a 19. században pedig megjelentek az ún. méhszájsapkák (pesszáriumok), amelyek hosszú időn át meghatározták a fogamzásgátló-piacot.
Ez az i.e. 200-i.sz. 400-ból származó római kori bronz méhszájsapka (pesszárium) az óvszerhez hasonlóan elzárta a spermiumok útját a méhüreg felé. Az eszköz az aktus közben egy, a benne található lyukon át a méhszájba helyezett rúd segítségével maradt a helyén, ami adott esetben eredményes fogamzásgátlást, de fájdalmas együttlétet eredményezett
Az 1754 környékén keletkezett metszeten a hírhedt nőcsábász, Giacomo Casanova éppen egy óvszert fúj fel
1880 körül aranyból készült spirál. A méhnyakon belüli fogamzásgátlók ezen fajtája a 19. század végén terjedt el. A szerkezet szárát a méhnyakon keresztül a méhbe kellett felhelyezni. Használata komoly fertőzésekhez és akár meddőséghez is vezethetett
Fogamzásgátló szivacs az 1910-es évekből. Az 1900-as évek elején igen elterjedt volt a szivacsok méhen belüli fogamzásgátlóként való használata. A képen látható, gumiból készült szivacshoz hasonló eszközöket a fogamzásgátlás fejlesztésében úttörő szerepet játszó Marie Stopes által alapított Society for Constructive Birth Control (Konstruktív Fogamzásgátlásért Társaság) is ajánlotta
Állatbélből készült óvszer az 1910-es évekből. A fogamzásgátló hatékonynak bizonyult terhességmegelőzés szempontjából, a nemi úton terjedő betegségekkel szemben azonban nem védte meg használóját
A Marie Stopes által kifejlesztett Prorace termékeket a világ első, 1921-ben, Londonban megnyílt fogamzásgátló klinikája terjesztette. A képen látható pesszárium - amelyet egyéb fogamzásgátlókkal, de önmagában is használhattak - a spermiumokat elpusztító kémiai anyagokat, ún. spermicideket tartalmazott. A Prorace ("fajért") elnevezés arra utal, hogy Stopes a nácik által is felkarolt eugenika híve volt
Prorace pesszárium az 1920-as évekből
Szintén Mary Stopes-hoz köthető, Racial ("faji") márkájú, 1920 körül készült gumiborítású méhszájsapka
1920 körül készült pesszárium. Az ehhez hasonló méhen belüli eszközök üvegből, gumiból vagy fémből is készülhettek. Kisebb műanyag vagy réz pesszáriumokat még manapság is használnak
Német gyártású, alumíniumból készült pesszárium az 1920-as évek végéről
1925 körül, felszívódó varróanyagból (catgut) és csontból készült méhszájsapka
A képen látható, Ernst Grafenberg német nőgyógyász által kifejlesztett, 1920 körül készült méhen belüli fogamzásgátló nagy népszerűségnek örvendett a maga korában. Az eszköz első változatát selyemhernyóbélből és ezüsthuzalból készítették
A képen látható kutatók éppen óvszereket tesztelnek 1935-ben
Egy angliai gyárban, 1965 körül készült fogamzásgátló tabletták
