„Nem akartam elfordulni, de a sok-sok elvégzett számítás alapján úgy véltem, a robbanás a vártnál sokkal nagyobb is lehet. Úgyhogy magamra kentem némi napolajat" - emlékezett vissza Teller Ede a világ első nukleárisfegyver-tesztje előtti pillanatokra. 1945. július 16-án hajnali 5.29-kor az új-mexikói Jornada de Muerto sivatagban robbantották fel a Gadget (szerkentyű) névre keresztelt atombombát. A szerkezet 20 kilotonna TNT-nek megfelelő erővel robbant fel, a gombafelhő pedig mintegy 12 km magasra emelkedett az égen. A bombát tartó acéltorony egyszerűen felszívódott.

A szövetségi kormány 1940-ben még csak 6000 dollárt különített el a legnagyobb amerikai atomtudósok számára egy nukleáris fegyver kifejlesztésére. Ahogy azonban az évek teltek, egyre nőtt annak a veszélye, hogy a németek előbb megalkotják saját atombombájukat, ezért 1942-ben Franklin D. Roosevelt elnök engedélyével kezdetét vette a Manhattan-terv. A J. Robert Oppenheimer által vezetett projektben megközelítőleg 600 ezer tudós, mérnök és munkás dolgozott. Közülük csak minden ezredik ismerte a vállalkozás célját.

A tudósok megfeszített munkájának köszönhetően 3 évvel később elérkezett a Trinity névre keresztelt atombombateszt napja. Az esemény nézői a robbanás helyszínétől mintegy harmincöt kilométernyire északnyugatra fekvő Compania-dombon várták a robbanást. A hideg és sötét éjszakában a feszültség szinte az elviselhetetlenségig fokozódott.

Bár Telleréknek javasolták, hogy feküdjenek hasra és fordítsák el a fejüket, eszük ágában sem volt elmulasztani a látványosságot. A tudós alaposan bekente magát naptejjel, majd körbeadta a flakont a többieknek is. „Kísérteties látvány volt, ahogy legkiemelkedőbb tudósaink komoly képpel kenték a napolajat az arcukra meg a kezükre a fekete éjszakában, a várt felvillanás helyétől úgy harminc kilométernyire" - emlékezett vissza egy jelenlévő. Néhány héttel később Hirosima és Nagaszaki lakói már nem sokra mentek volna a naptejjel.