Minden egyes alkalommal, amikor fellibbent a szoknya, a tömeg örömujjongásban tört ki. 1954. szeptember 15-én éjjel mintegy 1500-2000 (más források szerint 2000-5000) Marilyn Monroe-rajongó figyelte lélegzetvisszafojtva, ahogy kedvencük Billy Wilder által rendezett Hét év vágyódás című film forgatásán időről időre rálép a New York-i Lexington Avenue és az 52. utca sarkán lévő metrószellőzőre, és az alulról feltörő levegő felfújja a szoknyáját. A helyszínen a rajongók mellett mintegy száz fotós is jelen volt, így Marilynről aznap este több ezer kép készült. A rendező, Billy Wilder ötlete, miszerint a jelenet körül nagy médiafelhajtást kell csapni, maximálisan bevált.

A végeredménnyel azonban, annak ellenére, hogy tizennégyszer vették fel, a rendező - részben a rajongók által csapott folyamatos zaj miatt - nem volt elégedett, így a jelenetet nyugodt körülmények között még ugyanabban az évben újraforgatták Kaliforniában. Bár így az eredeti felvételeket csak reklámokhoz és különböző promóciós anyagokhoz használták fel, ezek a képek mégis jóval nagyobb karriert futottak be a filmnél. Voltak, akik egyenesen Sandro Botticelli Vénusz születése című világhírű festményéhez hasonlították az ikonikus fotót.

Bár Monroe kínosan odafigyelt, hogy túl sokat ne mutasson meg (két fehér alsóneműt is viselt a forgatáson), nem mindenkinek nyerte el a tetszését a fotózás. Akkori férje, a baseball-legenda Joe DiMaggio feldúltan hagyta el a helyszínt. A pár ezután egy nagyon komoly - szinte tettlegességig fajuló - vitát folytatott le egymással, amely valószínűleg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy hónappal a forgatást követően Marilyn beadta a válókeresetet.

Az ikonikus jelenetet azóta számos alkotáson örökítették meg. Egy japán faluban például egy rizsföld 140X100 méteres területen különböző színű rizsszemekből hozták létre a híres fotó mását. A ruhát, amelyet Monroe azon a bizonyos éjszakán viselt, 2011-ben 4,6 millió dollárért adták el egy aukción.