Levitin Dávid:
@röhögő: megfélemlített? olyan örömmel mentek, mint ma a békemenetre. kb ugyanazok. (2020.05.22. 22:26)Ilyen volt a május 1. 1957-ben
Kodicsek3:
Sziasztok! Tell Vilmos magyar kártyatörténetét leírtam az aduász kártyajáték oldalra, ide aduasz.c... (2020.01.03. 16:17)Tell Vilmos legendája
Lénárth András:
Köszönöm a pdf-et ! Én is erre következtetésre jutottam, hogy ez is ,hogy a Jászok nem magyarok az... (2019.12.21. 14:14)10 tény a jászokról
A császár idegesen járkált fel-alá a Kremlben berendezett szobájában. Szinte percenként pillantott ki a lángokban álló Moszkvára. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy amit lát, valamilyen nagy szerencsétlenség előjele. Igaza lett.
Napóleon Grand Armeé-ja egy héttel a véres borogyinói győzelem után, szeptember 14-én ért Moszkva határához, abban a hitben, hogy a cár fővárosa elvesztése után hajlandó lesz békét kötni. A császárt azonban senki sem fogadta. Moszkva üresen állt. Közel 300 ezer lakosának többsége Kutuzov visszavonuló hadseregét követve elhagyta a várost.
Napóleon helyzetét a városban terjedő tűzvész is tovább nehezítette. A moszkvai épületek többsége fából épült, a raktárak tele voltak faggyúval és olajjal, Moszkva kormányzója, Rosztopcsin gróf (feltételezhetően ő maga adott utasítást a gyújtogatásra is) pedig elrendelte, hogy a tűzoltó készülékeket is szállítsák el a városból. A lángok három napon át pusztították Moszkvát.
Az oroszok az állandó visszavonulás mellett a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, így Napóleon serege komoly ellátási zavarokkal küzdött. A katonák hónapokon át vízzel elkevert, fekete lisztből készült sótlan ragacsot ettek, és a szomjúság is a mindennapok részét képezte – maga a császár is rendre zavaros pocsolyákból ivott.
Ráadásul a pocsék higiéniás körülmények miatt a katonák között felütötte a fejét a tífusz és a vérhas. A végletekig legyengült sereg ellátását Moszkvában sem sikerült biztosítani, így – a császár tiltása ellenére – fosztogatni kezdtek, és csak nagy nehézségek árán sikerült rendet teremteni a felfordulásban.
A tél közeledett, és mivel Sándor cár továbbra sem volt hajlandó békéről tárgyalni az egyre kilátástalanabbá váló helyzetben, Napóleon csapatai október 19-én elhagyták a várost. Az év végére az éhségtől, járványoktól és a sorozatos rajtaütésektől tizedelt, fagytól sújtott napóleoni sereg utolsó katonája is elhagyta Oroszországot. Ekkorra a mintegy 600 ezres armadából több mint 400 ezren már nem voltak életben.
Első ránézésre a fadeszkák úgy néznek ki, mintha csupán néhány évtizeddel ezelőtt kivágott fatörzsekből készítették volna őket, pedig a vizsgálatok szerint a művészien megmunkált alkotások legalább 4500 évesek.
A régészek versenyt futnak az idővel, ugyanis az egyiptomi piramisokkal egyidős fadarabok, mihelyst felszínre kerülnek, állapotuk rohamosan romlani kezd, ha nem kezelik őket megfelelően. Hufu (görögül: Kheopsz) fáraó naphajójának részei a piramis lábainál a homokban pihentek eddig. Habár igen jó állapotban találták meg – a sivatagi levegő lényegesen kedvezőbb hatással van a leletekre, mint például a párás légtömeg –, a víz, a rovarok és a gombák nagy károkat okozhattak benne, s a külvilág még nagyobb veszélyt jelent számukra. Azért is óvják annyira az egyiptomiak, hisz a leletcsoport az egyiptomi régészet egyik legnagyobb szenzációja.
A naphajók a fáraók sírjának közelében eltemetett rituális szállító eszközök voltak, amelyek arra szolgáltak, hogy az uralkodók lelkét az égbe, Réhez vigyék. A napisten egyébként két hajóval közlekedett az egyiptomiak hitvilága szerint: a reggeli hajóval az égen, míg az estivel az alvilágban utazott. Az egyiptológusok között akad némi vita a naphajót illetően: míg az egyik tábor szerint a temetési szertartás során a holttest vízen való átkeléséhez használták, addig néhány történész szerint pusztán túlvilági funkcióik voltak.
Az egyiptomi kutatócsapat a japán Waseda Egyetem szakértőivel együttműködve próbálja megmenteni a leletet, amely nem csupán a tudósokat, de a helyieket és a turistákat is lenyűgözte. „A precíz mérnöki munkával megalkotott hajó azért is izgalmas, mert nem tudjuk pontosan, szállította-e az elhunyt fáraót. Ám az mindenképpen elgondolkodtató, hogy több ezer kilométert tettek meg az alapanyagokért, hiszen libanoni cédrusból készült a túlvilági jármű” – magyarázta Szalima Ikram egyiptomi kutató.
Berlini régészek szenzációs leletre bukkantak az alsó-szászországi Harzhorn melletti római-germán csatatéren. A Göttingentől északra lévő helyszínen egy római katona i. sz. 3. századból való páncélingének maradványait fedezték fel a kutatók.
Ez volt az első alkalom, amikor egy római és egy germán sereg csatájának helyszínén ilyen jó állapotban megmaradt páncéldarabokat találtak. A leletek ráadásul lehetővé teszik a régészek számára, hogy rekonstruálhassák az 1700 éves csata egyik szereplőjének személyes történetét, mondta Michael Meyer, a Freie Berlini Egyetem munkatársa.
A körülbelül hat milliméter átmérőjű láncszemekből álló páncéling darabkáit a csatatér szélén, egy domb oldalában találták meg, ahol a szakértők szerint az egyik leghevesebb küzdelem dúlhatott az előnyösebb pozíció megszerzéséért. A régész szerint bizonyára azért maradhatott a helyszínen a páncél, mert viselője megsebesülhetett, s bajtársai levették róla a súlyos terhet, hogy odébb, biztonságosabb helyre tudják szállítani a katonát - bár ez csak egy elmélet, tette hozzá Meyer.
Modernizálni az egyiptomi piramisokat és a bekapcsolni a modern szórakoztatóipar vérkeringésébe? Nos, 1931-ben ambiciózus ötlet született ezzel kapcsolatban.
A merész illusztrációkat látva egy gízai Disneyland képe sejlik fel. 1931 júniusában a Modern Mechanics and Invention című magazinban az 'Art Williamson' jegyezte cikk szerint három darab, motor hajtotta, hatalmas karokon függő, kisbuszra hasonlító eszközt szereltek volna Kheopsz fáraó síremlékére.
A rajzokon jól látszik, hogy a bátor jelentkezőnek először fel kellett volna mennie a piramis kétharmadáig, majd egy palló segítségével átsétálni a minden bizonnyal hihetetlen élményt nyújtó kabinba.
Sokak legnagyobb bánatára ez a találékony, ám kétségkívül kegyeletsértő és a történelmi örökséget meggyalázó terv az egyiptomi kormány kifogásai miatt végül nem valósulhatott meg.
A második világháborúban a csendes-óceáni fronton több kutya is szolgált az amerikai hadseregben. Smoky, akit egy rókalyukban találtak Új-Guineában, kabalaállatból lett háborús hős, amikor az utászoknak 21 méteres távíróvezetéket kellett lefektetniük egy repülőtér alatt. William Wynne tizedes, aki örökbe fogadta és számtalan trükkre megtanította a yorkshire terriert, a drót egyik végét a kutya nyakörvére kötötte, majd berakta az állatot a cső egyik nyílásába, a másik végéről pedig szólongatta. A kistestű kutya a háborúban nyolc harci csillagot kapott kitüntetésül, a források szerint 150 légitámadást túlélt, s egy alkalommal a gazdája életét is megmentette, amikor figyelmeztette a hulló gránátrepeszekre.
Lajka, a kóborlóból lett űrutazó
A sintértelepről hozott pöttöm kóbor kutya valamivel több mint fél évszázada indult a világűrbe, de ott csak néhány órát élt, aztán kimúlt a stressz és a kapszula túlmelegedése következtében. Ennek ellenére Lajka (jelentése: ugatós) nagymértékben hozzájárult az űrkutatás fejlődéséhez. Repülése bizonyította ugyanis be, hogy egy fejlett élőlény túléli a súlytalanság körülményeit, és adatokkal szolgált az élő szervezet világűrbeli működésére és állapotára nézve. Nélküle és társai nélkül nem indulhatott volna az űrbe Jurij Gagarin 1961. április 12-én a Vosztok űrhajón.
Balto, az életmentő
1925 hideg telén az Egyesült Államokhoz tartozó nyugat-alaszkai Nome inuit régióban – amelyet teljesen elzárt a hó – hatalmas diftériajárvány ütötte fel a fejét. Az ellenszerből újakat kellett rendelni, e nélkül a gyermekekre a biztos halál várt. Az 1085 kilométer távolságra lévő Nenanából húsz kutyaszáncsapat összesen százötven kutyájával indult az ún. szérumfutás, mivel már csak ily módon lehetett megközelíteni a települést. A csapatoknak szélsőséges időjárással, kemény faggyal és hóviharokkal kellett szembenézniük, végül öt és fél nap után a Balto nevű szibériai husky „vezette” szán ért be elsőként, megmentve több ezer ember életét. Az esemény bejárta a világsajtót, s nagy lendületet adott a védőoltások elterjesztéséért folytatott kampánynak.
Fido, a leghűségesebb
A második világháború idején számtalan házi kedvenc pusztult el a támadások következtében. A háború egyik leghíresebb kóbor kutyája Fido volt. 1941 novemberében a toszkán Borgo városában egy téglagyári munkás hazafelé tartott a buszmegállóból, amikor egy sérült kutyára lett figyelmes az útszéli árokban. Carlo Soriani megsajnálta, s hazavitte, majd meggyógyította az állatot. Felépülése után Fido minden áldott nap követte gazdáját a buszmegállóig, s figyelte, hogyan megy munkába, délután pedig szintén elé ment, amikor a busz hazahozta a téglagyárból. Mindez két éven át zavartalanul zajlott, azonban 1943. december 30-án szövetséges bombatalálat érte a gyárat, ahol többek között Soriani is életét vesztette. Bár Fido soha többé nem látta gazdáját, 14 éven át (azaz több mint ötezerszer) ment ki a megállóba, remélve, egyszer hazatér. A média hamar felfigyelt az ebre, aki a hűség mintaképévé vált. 1958. június 9-én lehelte ki a lelkét, éppen akkor, amikor gazdáját várta a megállóban. Halálhírét több újságban is bejelentették.
Aki miatt háború tört ki
A 20. század egyik legbizarrabb konfliktusában egy kóbor kutya robbantott ki nemzetközi válságot. Az incidens volt ugyanis a csúcspontja a Görögország és Bulgária közötti, hosszú éveken át tartó ellenségeskedésnek, amely már a balkáni háborúk során érlelődni kezdett. 1925 októberében egy szökött kutyát kergető görög katonát lelőttek a görög-bolgár határon, mivel átlépett a bolgár oldalra. A lövöldözés csatakiáltásként hallatszódott a görögök oldalán, akik nem sokkal később betörtek Bulgáriába, s több falut megszállás alatt tartottak. Egy nemzetközi bizottságnak végül sikerült elsimítani a két ország közötti konfliktust, ám a félreértés okozta támadás így is mintegy 50 ember halálát okozta.
Liberty, a zsarnok
Az 1974 februárjában született Liberty 8 hónapos korában költözött a Fehér Házba. A golden retrievert Betty és Gerald Ford vette kislányuk, Susan számára. Amikor Susan kiválasztotta a kennelből Libertyt, a kutyatulajdonos ezt mondta neki: „Ez egy nagy kutya. Milyen házban laktok, tudtok majd adni neki enni?” Az elnökhöz nagyon hozzánőtt a házi kedvenc, tucatnyi közös kép született róluk. A hírek szerint, amikor Ford véget akart vetni egy beszélgetésnek, titokban jelzett a kutyának, aki heves farkcsóválások közepette a vendéghez ment, így juttatva gazdáját egy lélegzetvételnyi szünethez. Egyszer a következőket mondta az elnök Libertyről: „Ez a kutya valójában átvette a hatalmat a Fehér Házban, ha benyúlok a zsebembe, még ott is kutyakekszet találok.”
A huszadik század kezdete óta sok tekintetben változott a régészet. A modern kor archeológusai már nem a filmekben megszokott, ásót és mérőszalagot tartalmazó felszereléssel járnak: űrből határozzák meg az eltemetett piramisok helyét, levegőből készítenek háromdimenziós felvételeket maja romokról, valamint élettani vizsgálatokkal akár háromezer éves múmiák szívinfarktusát is megállapíthatják. A régészet evolúcióját más tudományágak – mint a kémia, a biológia és a fizika – forradalma, valamint a mindennapok részévé vált új eszközök – laptopok, okostelefonok, illetve GPS alapú helymeghatározás – tették lehetővé.
Az űrkutatás is formálta a régészet módszereit, ugyanis a szabad szemmel nem látható földalatti romok helyét ma már Föld körüli pályán keringő műholdak segítségével határozhatják meg. A régészek ma tehát a föld, de akár a lombkoronák alá is beláthatnak a terület megközelítése nélkül. A lézerszkenneres letapogatás (LiDAR/Light Detection and Ranging) a digitális domborzatmodellek előállításának jelenleg legelterjedtebb távérzékelési módja. A jellemzően repülőre/helikopterre szerelt műszer másodpercenként több ezer lézersugár kibocsátásával igen rövid idő alatt nagy területek pásztázására képes.
A talajradaros felderítés is hozzájárult a tudomány fejlődéséhez, mivel lehetővé tette a célzott, kevesebb járulékos kárt okozó ásatásokat. Az egyik ilyen technika, a magnetométeres felmérés előnye, hogy az egyes anyagok között is különbséget tud tenni.
Manapság olyan egyszerű, hétköznapi eszközök is a kutatók segítségére lehetnek, mint a Google Earth. Sőt nem is kell régésznek lenni hozzá. Az amerikai Angela Micol például észak-karolinai otthonában, több ezer kilométeres távolságból fedezett fel egyiptomi piramisokat, pusztán a virtuális földgömbön barangolva.
Az orvostudomány is elősegítette az archeológia fejlődését, ugyanis a különböző modern vizsgálati technikák eredményesen alkalmazhatóak több ezer éves emberi maradványok esetében is. Mindannyiunk kedvencéről, az 5300 éves jégemberről, Ötziről például a kutatások megállapították, hogy szívbeteg lehetett, Lyme-kórban szenvedett és tejcukor-érzékeny volt, míg az izotópos vizsgálat arra derített fényt, hogy a hauslabjochi ember utoljára kecskehúst vacsorázott.
A robotika is a régészet szolgálatába lépett, elég csak a Kheopsz piramis aknáit feltáró Dzsedire vagy a teotihuacani kutatásokra utalni. A fáraó örök nyughelyét kutató szakemberek azonban nem csupán a mérnökök segítségét vették igénybe, hanem kínai fogorvosokét is, akik precíz fogorvosi fogókat erősítettek fel a robotra.
1. A kora középkori Európában elterjedt a királyok felkenésének gyakorlata, amelynek köszönhetően az uralkodók Istentől eredeztették hatalmukat. Személyüket szentnek kijáró tisztelet övezte, és természetfeletti erőt tulajdonítottak nekik.
2. A középkori Angliában és Franciaországban úgy tartották, hogy a királyok érintésükkel képesek meggyógyítani a görvélykóros, azaz a nyaki nyirokcsomók gyulladásától szenvedő betegeket.
3. Mivel a görvélykór gyorsan gyógyuló betegségnek számított, az uralkodók rájöttek, célszerű erre a betegségre „szakosodni”. I. Fülöp (1060-1108) volt az első francia király, aki már csak görvélykórosokat gyógyított.
4. Az egymással évszázadokon át vetélkedő, feszült viszonyban lévő Anglia és Franciaország királyai elismerték egymás gyógyító képességét.
5. Franciaországban Szent Lajos (1226-1270) még minden nap fogadta a hozzá forduló betegeket, XI. Lajos (1461-1483) már csak hetente egyszer, VIII. Károly (1483-1498) idejében pedig még ritkábbak lettek a szertartások.
6. Angliában a király a betegnek egy – a szertartás során felhasznált – arany érmét is adományozott, amelyre a 16. századtól már nem alamizsnaként, hanem gyógyító talizmánként tekintettek.
7. A francia királyok olykor az ország határain túl is gyógyítottak. VIII. Károly és XII. Lajos több itáliai városban, I. Ferenc pedig még spanyol fogsága alatt is gyakorolta "mesterségét".
8. II. Károly angol király (1660-1685) zsebkendőjének, amelybe száműzetése alatt vérző orrát törölte, szintén görvélykórt gyógyító erőt tulajdonítottak.
9. A francia forradalom alatt kivégzett XVI. Lajos elé felszentelése másnapján, egyetlen nap alatt 2400 görvélykóros járult.
10. Angliában I. Anna királynő 1714. április 27-én, Franciaországban X. Károly 1825. május 31-én végezte el utolsóként a gyógyító rituálét.
Százhuszonöt éve, 1888. augusztus 31-én találták meg Londonban a később Hasfelmetsző Jack néven hírhedtté vált sorozatgyilkos első áldozata, Mary Ann Nichols megcsonkított holttestét. A gyilkosságsorozat ugyanolyan váratlanul maradt abba, ahogy kezdődött, a máig ismeretlen tettes utoljára november 9-én csapott le, ezután nem lehetett többé hallani róla.
Az évforduló apropójából a History Press Twitter-oldalt indított: a Whitechapel Real Time augusztus 24-én született meg és négy hónapon át követi nyomon az eseményeket, amelyhez – biztosítva a történetek hitelességét – történészek végeztek alapos kutatómunkát, ehhez többek között korabeli fotókat, illetve szemtanúk, szomszédok vallomásait és rendőrségi forrásokat használtak fel.
