Múlt-kor

„A bombák és ágyúgolyók záporának városlakók és feketék, matrózok, tengerészek és katonák egyaránt áldozatul estek. Mindenhol súlyosan sérült, fejükön, karjukon vagy lábukon meglőtt emberek hevertek” – írta naplójába Johann Conrad Döhla, az angolok oldalán harcoló ansbach-bayreuthi sereg tagja 1781. október 11-én. Ekkor már több mint két hete tartott az amerikai függetlenségi háború döntő ütközete, a yorktowni csata.

Bár a háború gazdasági vonzatai egyre nagyobb terhet róttak az amerikai erőkre, és 1781 elején a lázadás is gyakori volt a hadsereg alakulatai között, a britek hibás stratégiája mégis a „lázadók" malmára hajtotta a vizet. Charles Cornwallis, az angol haderő vezetője Yorktownnál olyan alacsonyan fekvő védelmi állásban telepedett meg haderejével, amely nem volt megerősítve, és a manőverezésre sem volt alkalmas. Bár George Washington, az Egyesült Államok későbbi első elnöke, az amerikai hadsereg vezetője New York bevételére készült, Corwallis lépését látva úgy vélte, Virginiában jobb eredménnyel kecsegtethet a brit haderő elleni támadás. 

George Washington vezérletével 1781. szeptember 28-án éjjel 17 ezer fős amerikai-francia haderő kezdte meg a virginiai kisváros, Yorktown ostromát. A várost védő angolok és szövetségeseik létszáma mintegy 8-9000 főt tett ki. Az ostromlók október 9-re ásták meg a csata szempontjából döntő fontossággal bíró ostromárkot, majd még aznap megkezdték Yorktown bombázását. A három hétig tartó szüntelen támadás hatására Corwallis október 17-én, a saratogai fegyverletétel negyedik évfordulóján fegyverszünetet kért.

Október 19-én a betegségre hivatkozó brit tábornok helyett Charles O’Hara, a kapituláló sereg egyik legmagasabb rangú tisztje adta át a megadást jelképező kardot Washingtonnak. A vesztes csatát követően az angol kormány 1782-ben lemondott. Az Egyesült Államok végül 1783. szeptember 3-án, a párizsi békeszerződés révén nyerte el független állami státuszát.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazinban

Ezen a héten kapta kézhez egy nevadai nő édesapja közel hét évtizeddel ezelőtt írt levelét. A férfi 1944-ben az olaszországi harcokban esett el, röviddel azután, hogy lánya megszületett.

A Nevada állambeli Daytonban élő Peggy Eddington-Smith csupán háromhetes volt, amikor a második világháborúban harcoló apja levelet írt neki 1944-ben. Nem sokkal azt követően, hogy feladta a levelet, de még azelőtt, hogy megláthatta volna újszülött gyermekét, a 25 éves John F. Eddington 1944. június 27-én elesett Olaszországban.

A leány édesanyját nagyon feldúlta férje elvesztése, soha nem házasodott meg újra, egyedül nevelte egyetlen gyermekét, aki sokat hallott hős apjáról. A fiatal Peggy gyakran kérdezgette édesanyját, miért nem megy újra férjhez, amire mindig ugyanaz volt a válasz: „egyszer már megtaláltam a tökéletes férfit, még egyet nem találok.” Helen Eddington 1997-ben hunyt el.

A levélnek időközben nyoma veszett. 12 évvel ezelőtt azonban egy St. Louisban élő asszony egy második világháborús relikviákkal teli ládát talált otthonában, amikor volt férje nagyszüleinek házában takarított. Itt lelt rá Eddington levelére, a mellette fekvő Bíbor Szív kitüntetésre, egy érettségi bizonyítványra és egy a hadügyminisztériumtól érkezett levélre, amelyben a családtagokat értesítették a tragikus hírről. Éveken át tartó kutatás és az internet segítségével végül rábukkant a levél címzettjére, egy ma már 69 éves nyugdíjas hölgyre.

Az utód számára felbecsülhetetlen ereklyéket egy kisebb ünnepség során adták át a nevadai Daytonban, ahol több világháborús veterán is tiszteletét tette. A levélben a katona azt üzente lányának, hogy szereti, s mindig hallgasson az édesanyjára. A háborús halottat St. Louis katonai temetőjében helyezték örök nyugalomra, ahol több mint 400 ezer társa fekszik. A háborúban szolgáló 16 millió amerikai közül ma már alig két millióan vannak életben.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

Lenyűgöző, 9000 sziluettből álló installációt készített két brit művész szeptember 21-ére, az ENSZ Nemzetközi Békenapjára a normandiai partraszállás helyszínén. Az elesettek című projekt az 1944. június 6-i hadművelet, az Operation Neptune során életüket vesztett civilek, német és szövetséges katonák emléke előtt tiszteleg.

A 33 éves Jamie Wardley és az 50 éves Andy Moss önkéntesek bevonásával alkotta meg a franciaországi Arromanches-nál a kilencezer ember homok-sziluettjét, amelyeket a hullámok végül négy és fél óra alatt mostak el.

Eredetileg hatvan önkéntessel számoltak, de végül ötszázan: veteránok és családtagjaik vettek részt a nagyszabású projektben.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

A Steve Jobs Apple Lisa típusú számítógépéhez gyártott egeret is tartalmazó időkapszulát még 1983-ban, a Nemzetközi Tervezési Konferencia alkalmával temették el a coloradói Aspen mellett. Azóta feledésbe is merült, hiszen a tervek szerint 2000-ben kellett volna előbányászni a föld alól, ám az évek során a tájkép megváltozott, a kapszula pedig eltűnt.

A csatornacsőre emlékeztető kapszulát most a National Geographic munkatársai fedezték fel. Harry Teague segítségét is igénybe vették, aki annak idején részt vett az egér föld alá rejtésében. „Amikor 1983-ban eltemettük a kapszulát, úgy terveztük, 20 éven belül kiássuk, sejtelmünk sem volt, hogy 30 évet kell várnunk erre a pillanatra” – mondta Teague. „A cső tele van mindenféle kulturális és történelmi ereklyével, ám a legérdekesebb elem szerintem Steve Jobs Lisa típusú számítógépes egere, amely az utolsó pillanatban került bele” – tette hozzá.

A kutatócsapat az eredeti feljegyzések böngészése után matematikai képletekkel és egyéb földrajzi számításokkal igyekezett rábukkanni a lehetséges helyszínre, ahol az ásatásnál régészek munkáját is igénybe vették.

Az Apple Lisa Steve Jobs első hagyományos PC-je volt, amely főként üzleti felhasználók számára készült. Az egér mellett számos ikonikus tárgy is előbukkant a 80-as évekből: a Moody Blues angol rockbanda lemeze, egy Rubik-kocka, egy Sears, Roebuck & Company katalógus, egy Vogue magazin, valamint hat doboz sör.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

A második világháború alatt a RAF (brit légierő) minden bombázóján és felderítőgépén használtak postagalambot. A madarak a bajba jutott, lezuhant gépek pozíciójáról adtak hírt a mentőalakulatoknak.

1943-tól a német autópályákon olyan csekély volt a forgalom, hogy engedélyezték a biciklis közlekedést.

A keresztes lovagrendek szerzetes tagjai fogadalmukban engedelmességet és szegénységet, illetve szexuális és erkölcsi tisztaságot ígértek, amihez negyedikként a katolikus hit és a zarándokok védelmére tett eskü társult.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

A hatvanas évek igencsak feszült idők voltak a brit pilóták, de különösen a brit RAF (Royal Air Force) nukleáris stratégiai csapásmérő repülői legénységének. A hidegháború legforróbb pontján, amikor a szovjet légierő lelőtt egy Lockheed U-2 amerikai felderítő repülőgépet és a kubai rakétaválság a tetőpontjára hágott, a nukleáris töltetek élesítése igen aktuálisnak látszott, s a pilóták felkészültek, hogy bármikor bevethetik őket.

Ebben a felfokozott és feszült hangulatban 40 ezer láb magasan egy kis robbanás a pilótafülkében – mondanunk sem kell – igen nyugtalanítónak tetszett. A nagy hatótávolságú nukleáris rakéták piros gombját már évek óta megnyomni akarók szíve nagyobb dobbant, majd lelkesedésük keserű csalódottságba váltott, amikor kiderült a valóság.

Tony Cunnane és a "robbanóanyag"

A felderítő bevetésen részt vevő Tony Cunnane-nek és társának még nagyobb csüggedést jelentett, amikor megtudták az igazat: szeretett – az Egyesült Királyságban igen népszerű – Tunnock süteményük robbant, illetve pukkant egy hatalmasat a nagy magasság és nyomáskülönbség miatt, mivel kicsomagolva hagyták a műszerfalon. A tanúság levonásából eredő következmények – a források szerint – ma is aktuálisak: soha többé nem lehetett a RAF-bombázók kabinjába a keksz alapú, csokoládéval bevont mályvacukros édességet bevinni.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

1. A dél-amerikai inka törzsek már Kr. e. 3000-ben is fogyasztottak kokalevelet, amelyet elsősorban vallási-rituális, valamint energetizáló célra használtak.

2. Az inkák amputációk, valamint egyéb fájdalmas sebészi beavatkozások esetén fájdalomcsillapítóként is alkalmazták a kokát.

3. Az elesett inka harcosok feleségeit gyakran élve eltemették férjük mellé. Az asszony haláltusáját ilyenkor kokával könnyítették meg.

4. Bár a spanyol hódítók kezdetben ellenérzésekkel viseltettek a koka iránt, idővel rájöttek, hogy a bányákban robotoló indiánok sokkal energikusabbá és engedelmessé válnak tőle.

5. 1859-ben Albert Niemann, a göttingeni egyetem diákja vonta ki először a kokacserje levelében található aktív anyagot, a kokaint.

6. Az 1863-ban forgalomba kerülő Vin Mariani nevű, kokalevél-kivonatot is tartalmazó gyógyhatású italt többek között H.G. Wells, Ulysses S. Grant, valamint XIII. Leó pápa is fogyasztotta.

7. 1903-ig, az új recept bevezetéséig minden pohár kóla 9 milligramm kokaint tartalmazott.

8. Sigmund Freud nagyban hozzájárult, hogy Európában is felfedezték a kokain gyógyászati hatásait. Maga is a szer fogyasztói közé tartozott, és sokak szerint számos sikerkönyvét is a kábítószer hatása alatt írta.

9. A gyógyászati céllal történő kokainfogyasztás egészen 1922-ig legális volt az USA-ban, ekkor azonban a drogfogyasztás következményeként bekövetkező halálesetek magas száma miatt betiltották a szert.

10. Peruban a kokát még manapság is használják az idő és a távolság mértékegységként. Egy cocada 45 perc gyaloglással egyenlő, mivel ennyi idő alatt rág el az ember kényelmesen egy kokalabdacsot.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

A kutatók ismét arra keresik a választ, vajon hogyan tudott a modern ember a neandervölgyi fölé kerülni, s átvenni a helyét mintegy 40 ezer évvel ezelőtt Európában.

Az egyik elmélet szerint a neandervölgyiek táplálkozási szokásaikat tekintve igencsak merevek voltak, ugyanis „asztalukra” főként nagytestű emlősök, például lovak, bölények és mamutok húsai kerültek. A modern ember ezzel szemben változatosabb étrenddel büszkélkedhetett, amibe a halak is beletartoztak. Ez a fajta rugalmasság később hatalmas előnyt jelentett a neandervölgyiekkel folytatott túlélési versenyben, s ez vezethetett el a végső győzelemhez is.

Ugyanakkor egy belga, német és orosz kutatókból álló szakértői csapat egy kaukázusi barlangban olyan nyomokat talált, amelyek arra utaltak, hogy a neandervölgyi sem vetette meg a halat. A lehetséges lakmározók közül a barlangi medvét és az oroszlánt is kizáró régészek szerint ezzel akár meg is dőlhet az egész, a változatos étrend nyújtotta előnyökre épülő elmélet.

A jégkorszak végén kihalt barlangi oroszlán

Az étrendbeli különbségeken alapuló hipotézis a két hominida által használt barlangokban talált állati csontok elemzésén alapszik. Ám a ragadozók gyakran bekavarhatnak a tudósok munkájába: éppen ez történt legutóbb a Kaukázusban található, Kudaro 3 nevű barlangnál folyó kutatás során is.

A régészek a kaukázusi sötét odúban egy nagyobb méretű lazac csontmaradványait fedezték fel a középső paleolitikumhoz tartozó rétegek között, így a lelet 42-48 ezer éves lehet. A tudósok szerint a tengervíz felől az édesvíz felé vándorló halra egy neandervölgyi csaphatott le, de a barlang homályában ázsiai barlangi medvére (Ursus kudarensis) és barlangi oroszlánra (Panthera spelaea) utaló nyomokat is találtak. Mindez azt jelenti, hogy mindkettő behozhatta a halat, hogy nyugodtan elmajszolhassa.

A tízezer évvel ezelőtt kihalt barlangi medve csontváza

A legújabb elemzésekből, amelyek a kollagén szén-, nitrogén- és kénizotópjainak szintjét vizsgálta, kiderült, hogy sem az oroszlán, sem a medve átlagos menüjén nem kapott helyet a lazac. A barlangi medve ugyanis növényevő volt, míg a Kaukázus környékén barangoló barlangi oroszlán főként a szárazföldi állatokat kedvelte.

A tanulmány tehát azt az elgondolást támasztja alá, miszerint, ha lehetősége volt rá, a neandervölgyi szívesen fogyasztott halat, s a modern ember és „ősi testvérének” étrendje alapjában véve nem sokban különbözött egymástól, ám a nüansznyi eltérések ettől függetlenül még jelentős szerepet játszhattak a neandervölgyi bukásában, s őseink felemelkedésében.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

Az észak-írországi Londonderryben (vagy röviden: Derry) folytatott ásatások során többek között egy 6 és 10 év közötti gyermek csontváza került elő. A régészek a St. Augustine templom melletti Bishop Street parkolójában kutakodtak.

„Egy teljes gyermekcsontváz bukkant elő a föld alól, azonban azt nem tudjuk megállapítani, hogy fiú vagy leány lehetett az illető. A tejfogakból és a csontszerkezetből ítélve 6-10 év körüli lehetett a gyermek” – mondta Emily Murray, a belfasti egyetem régésze.

Egy 17. századi francia rézpénz

Emellett két koponya, egyéb csontok, egy fegyver gyújtószerkezete, egy ólompuskagolyó, francia érmék, egy kecskeszarvból készült dísz maradványa, agyag pipafejek és kerámiák is előkerültek a régészek munkája során. A szakértők szerint a leletek mind az 1688-1689-es londonderry-i ostromból valók, amikor II. Jakab angol király 105 napon keresztül ostromolta sikertelenül a várat. A kutatók szerint sok kincs lapulhat még a föld alatt, ám az egyre közeledő hideg idő jelentősen hátráltatja az ásatási munkálatokat.

Egy 17. századi kecskeszarvból készült dekoráció töredéke

„Valószínű, hogy az autóparkoló területén lehetett a 17. század elejétől a 20. század közepéig a közeli püspöki palota kertje” – mondta Murray, akinek kollégája, Mark Lusby szerint példátlan eset, hogy egy megszentelt területen egy hipermarket lebetonozott parkolója álljon.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

A Bikini-atoll – ahol az USA 23 hidrogénbombát robbantott fel – a tengerfenéken pihenő, máig sugárzó hajóroncsok ellenére a búvárok számára a világ tíz legjobb merülőhelye közé tartozik.

A kínai császár 1391-ben használt először WC-papírt.

A 13. századi nyugat-európai urbanizációs hullám megnövelte a női kétkezi munkások számát. A kötényt a vakolókanálra cserélő hölgyek árkot ástak, burkoltak, vakoltak, sőt az ácsmunkából is kivették a részüket.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán