Az Egyesült Királyságban elsőként Walter Arnoldot bírságolták meg gyorshajtás miatt, miután autójával 1896. január 28-án 8 mph-val (13 km/h) hajtott egy 2 mph-s (3.2 km/h) körzetben.
A Time Magazin 1938-ban Hitlert, 1939-ben és 1942-ben pedig Sztálint választotta az év emberének.
Az első világháborúban a szembenálló felek mintegy 200 ezer galambot vetettek be az üzenetek szállítására.
1. I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé. Az ünnep dátumát Szent László tette át augusztus 20-ára, mert 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával ezen a napon emeltették oltárra I. István földi maradványait a székesfehérvári bazilikában.
2. Nagy Lajos uralkodásától kezdve (1342) Szent István ünnepének napját a legősibb magyar és egyházi ünnepként tartották számon.
3. 1777-ben Mária Terézia augusztus 20-át nemzeti ünnepként felvetette a naptárakba, a Szent Jobbot Bécsbe, majd Budára vitette. A relikviát ettől kezdve körmenetben minden évben végigvittek a városon.
4. Ferenc József 1891-ben munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át.
5. 1938-ban - Szent István halálának 900. évfordulóján - a Szent Jobbot különvonaton hordozták körbe az országban. Az ereklyét szállító szerelvény augusztus 20-án, a már szokásosnak számító ünnepi körmenet napján érkezett meg Budapestre.
6. Augusztus 20. 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig nyilvánosan ünnepelhették. Teljesen nem szűnt meg, az "új kenyér ünnepe" néven tartották. Ezen idő alatt a szocialista államalapítás ünnepe lett, s az alkotmány napjaként tartották számon.
7. 1966. augusztus 20-án rendezték meg az első debreceni virágkarnevált.
8. 1983. augusztus 20-án mutatták be az István, a király című magyar rockoperát a városligeti szánkózódombon, amit azóta Királydombnak neveznek.
9. Több mint negyven évnyi szünet után, 1989-ben a régi hagyományok szerint ismét megrendezésre került a Szent Jobb körmenet, s elmaradt az addig szokásos légi és vízi parádé.
10. Nyolc éve halálos áldozatokat követelő vihar pusztított Budapesten a Szent István-napi tűzijáték idején.
Egyesek szerint a női egyenjogúság szimbóluma, mások viszont az ördög művét látják benne. Az emberiség története során a forró szénnel hevített lótrágya combok közé helyezésétől kezdve az állati bőrből vagy bélből készült óvszereken át a fájdalmasan felhelyezhető méhszájsapkákig számos fogamzásgátló módszert próbált ki, a 20. századra pedig eljutott a terhességet hormonális úton meggátló pirulák feltalálásáig. 55 évvel ezelőtt, 1960 augusztusában került ki az illinois-i Skokie polcaira a világ első szájon át bevehető fogamzásgátló tablettája, az Enovid.
1951-ben Carl Djerassi osztrák származású amerikai kémikus állított elő elsőként szájon át bevehető mesterséges hormonkészítményt. Közben Gregory Pincus biokémikus és John Rock nőgyógyász vezetésével egy másik kutatócsoport is megkezdte egy hasonló tabletta előállítását. Készítményüket először csak állatokon tesztelték, majd 1956-ban már embereken is kipróbálták.
Az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal 1957-ben engedélyezte az Enovidnak elnevezett készítmény menstruációs panaszok esetén történő alkalmazását. Mindenki tisztában volt vele azonban, hogy beszedésük célja nem minden esetben a menstruációs zavarok megszüntetése. Erre utal az is, hogy Amerikában a felekezetek közötti megbékélés jegyében egy katolikus pap, egy rabbi és egy protestáns lelkész is elítélte a tabletta fogamzásgátlóként való használatát. Ennek ellenére 1960-ig - a visszafogott becslések szerint is - mintegy félmillió nő szedte a készítményt terhesség-megelőzés céljából.
Az amerikai hatóságok 1960. május 9-én engedélyezték a pirula fogamzásgátlóként történő piacra dobását. A 60-as években sokan a tablettát tették felelőssége a szexuális forradalom kibontakozásáért. A feministák a készítmény minél szélesebb körben történő engedélyezéséért küzdött, az egyház azonban hevesen ellenezte a gyógyszer alkalmazását. VI. Pál pápa 1968-ban adta ki Humanae vitae kezdetű enciklikájában bűnnek nyilvánította a gyermekáldás elleni hormonális védekezést.
1860-ban Mississippiben és Dél-Karolinában több rabszolga élt, mint szabad ember.
Bolíviában az ország 1825-ös függetlenné válása óta hozzávetőlegesen kétszáz puccskísérletet hajtottak végre.
Nicolae Ceaușescu egykori román diktátor megtiltotta a híradók műsorvezetőnőinek, hogy sminkben üljenek be a stúdióba.
1. Szíria - a föld egyik legkorábban lakott régiója - hagyományosan a civilizáció egyik bölcsőjeként él a köztudatban. A területen feltárt legkorábbi régészeti leletek, amelyek emberi jelenlétre utalnak, mintegy 700 ezer évvel ezelőtt keletkeztek.
2. Szíriában található kettő a föld legrégebben lakott, ma is létező városai közül. A kutatások szerint Aleppóban i. e. 6000, a fővárosban, Damaszkuszban pedig már i. e. 6300 óta élnek emberek.
3. Ebla i. e. 1800 és 1650 között virágzó városállama az ókori Mediterráneum egyik fontos kereskedelmi csomópontja volt. A város területén feltárt 20 ezer ékírásos tábla az ókori Mezopotámiából fennmaradt egyik legfontosabb forrásgyűjtemény.
4. Szíriát történelme során a sumérok, az egyiptomiak, az asszírok, a kháldok és a perzsák mellett Nagy Sándor hadai is meghódították, de római, arab, 1516-tól 1918-ig pedig oszmán uralom alatt is állt a terület. Szíria 1920-tól francia mandátumterület volt. Az utolsó francia katona 1946-ban hagyta el az országot.
5. Arábiai Lawrence-t saját elmondása szerint 1917-ben az oszmán sereg katonái a szíriai Dara városában elfogták, majd a helyi bég és testőrei megverték, és szexuálisan zaklatták. Innen eredt állítólagos mazochisztikus hajlama: a későbbiekben az anekdota szerint még fizetett is katonatársainak, hogy megverjék.
6. 1958-ban a pánarab nacionalizmus jegyében Szíria és Egyiptom Egyesült Arab Köztársaság néven egyesült, ám 1961-ben a két tagállam között egyre fokozódó ellentétek miatt Szíria kilépett az államalakulatból.
7. 1967-ben a hatnapos háborúban Izrael a Golán-fennsíkot is megszállta. A tűzszüneti vonalon van egy pont, amelyről a szíriaiak hangszórók segítségével szoktak átkiabálni a határ túloldalán ragadt rokonaiknak.
8. Annak ellenére, hogy Szíria lakosságának mintegy 74 százaléka szunnita muszlim, és a szíriaiaknak csak mintegy 12 %-a tartozik a síita iszlám alavita ágához, az országot évtizedek óta az alavita Aszad-klán uralja.
9. Bassár el-Aszad apja, az országot 1971 óta irányító Háfez al-Aszad 1982-ben brutálisan vérbe fojtotta a Muszlim Testvériség hamai felkelését. A vérfürdőnek legalább tízezer - többségében civil - áldozata volt.
10. Bassár el-Aszad eredetileg szemésznek tanult Londonban, bátyja 1994-es autóbalesete után azonban ő lett apja első számú örököse. Bár 2000-ben, apja halálakor a törvények értelmében túl fiatalnak számított az ország vezetéséhez, az alkotmányt villámgyorsan módosították, majd Aszadot a voksot 97,2 %-ával elnökké választották. Az országban minden nyilvános beszéd alkalmával tapsolni kell, ha elhangzik a neve.
Terrorcselekmény, dezertáló katonák, netán egy amerikai torpedó? A történelem egyik legnagyobb erőkkel vívott páncéloscsatájáról elnevezett Kurszk atom-tengeralattjáró rejtélyes süllyedése kapcsán mindegyik verzió felmerült a tragédia lehetséges okaként. Máig nem tudni, hogy 2000. augusztus 12-én mi okozta a világ egyik legnagyobb nukleáris meghajtású tengeralattjárójának vesztét.
A Barents-tengeren tartott hadgyakorlaton részt vevő 154 méter hosszú, 24 ezer tonnás, 30 csomó végsebességű, amerikai társainál mintegy háromszor nagyobb Kurszknak a Nagy Péter csatacirkálót kellett volna - két hatástalanított torpedót kilőve - megtámadnia. Helyi idő szerint fél 12 előtt néhány perccel Gennagyij Petrovics Ljacsin kapitány ki is adta az utasítást, ám a fegyver már nem hagyta el a tengeralattjárót. Bár a britek és a norvégok is felajánlották a segítségét, az orosz kormány visszautasította őket. A búvárok csak egy héttel később találtak a legénység tagjaira, ekkor azonban már a 118 fő közül senki sem volt életben.
A monstrumot 2001-ben egy nemzetközi kutatócsoport hozta felszínre, ám a hajóorrt le kellett vágnia a többi résztől, így azt csak 2002-ben sikerült kihalászni a tengerből. A hivatalos orosz jelentés ezután készült el. Eszerint az első robbanást hajtóanyag-szivárgás és egy meghibásodott torpedó okozta, míg a második, 3-7 tonna TNT-nyi erővel egyenértékű detonáció a többi torpedófej berobbanásának volt köszönhető.
Felmerült, hogy egy amerikai hajóval való ütközés, vagy egy USA-tengeralattjáró torpedója okozta a Kurszk vesztét, és az amerikaiak csak egy, a háttérben folyó piszkos alkuval tudták elsimítani az ügyet. Van, aki szerint a legénység egyszerűen dezertálni szeretett volna, ám az orosz hatóságok még időben intézkedtek. Egy másik verzió szerint csecsen terroristák furakodtak a legénység tagjai közé, néhányan pedig állították, 2. világháborús akna áll a tragédia hátterében. Az igazság talán már sohasem derül ki.
Woodrow Wilson amerikai elnök vétója ellenében az amerikai kongresszus 1919. október 28-án elfogadta az ún. Volstead-törvényt, amely betiltott mindenfajta alkoholtartalmú ital előállítását, szállítását és árusítását az Egyesült Államokban. Az 1920. január 16-án életbe lépő törvény a 0,5%-nál nagyobb alkoholtartalmú italokra vonatkozott. A prohibíció az USA lakosságát két táborra osztotta, a „szárazakra” (dry) és a „nedvesekre” (wet). A prohibíciós törvények kijátszásának számtalan példája ismeretes, a törvényes előírások megsértése pedig idővel „bocsánatos bűnné” vált.
A szesztilalom bevezetése nem először merült fel az Újvilágban, hiszen az alkohol-ellenesség mélyen gyökerezik a puritán angolszász társadalomban. Már 1657-ben a massachusettsi bíróság illegálisnak nevezte a tömény szeszes italok kereskedelmét. Bár a szesztilalom említésekor általában az Egyesült Államokra gondolunk, több más országban is voltak „józanabb” időszakok, Magyarországon például a Tanácsköztársaság idején tiltották be az alkoholfogyasztást.
A szesztilalom idején az amerikaiak számtalan segítséget kaptak északi és déli szomszédjaiktól: az 1920-as években Kanada hatszor annyi rumot importált/csempészett az Egyesült Államokba, mint korábban, Mexikó pedig tízszeresére növelte szállítmányait. A két ország csempészei általában a vízi utat választották, így egy láda rum 25 dollárba került, azonban ha a szárazföldi útvonalon érkezett a szállítmány, már dupla annyit ért.
A legnépszerűbb csempészett ital a whisky volt, amely az alvilág legismertebb figurái, Al Capone, valamint Lucky Luciano kedvenc alkoholos italai közé tartozott. Zömében északról, kanadai gyártóktól szerezték be az árut, amelyet Ontario tartományból szállítottak délre. Többnyire ezen az útvonalon zajlott le a francia pezsgő és az angol gin behozatala is, amely nem kis nyereséget jelentett a csempészbandáknak. A bort már többnyire helyben állították elő a nyugati partvidék szőlőiből. Kalifornia szőlőültetvényeinek termelése az alkoholtilalom évei során közel hétszázszorosára emelkedtek, hogy lépést tudjanak tartani a gyümölcs iránti növekvő kereslettel. Az alkoholmentes sörök igen népszerűek voltak a szesztilalom idején, az 1920-as években több mint ötmillió Bevo márkás sört értékesítettek.
Az alkoholtilalom évei alatt megváltoztak az italfogyasztási szokások. Elterjedt a koktélozás (itt ugyanis feltűnés nélkül elkeveredhetett az alkohol), az éttermi italfogyasztás szinte teljesen eltűnt, az amerikai népre pedig máig ható következményekkel járt: egy átlagos amerikai a bor helyett a sört részesíti előnyben. (Ez utóbbi az 1933-as Cullen-Harrison-törvénynek is köszönhető, amely 3,2 százalékban maximalizálta az italok alkoholtartalmát, ami inkább a „sörösöknek” kedvezett.)
Sokan természetes előállítás helyett az ipar segítségét vették igénybe. Szövetségi szabályozás nem létezett az ipari alkohol előállítására, az illegálisan beszerzett áru pedig igencsak károsan hatott a fogyasztó szervezetére és egészségére. Ilyen volt az etanol, valamint a metanol, amelyeknek gyakori fogyasztása vakságot vagy akár halált is okozhatott. Néhány csempész vegyészeket fogadott fel, hogy az ipari alkohol mérgező összetevőit eltávolítsák. Az amerikai kormány azonban merőben más stratégiát alkalmazott: a zugivás visszaszorítását remélve elrendelte az ipari alkohol mérgező anyagokkal történő vegyítését (természetesen nem titokban, és közben folyamatosan kampányolt az alkoholizálás ellen), ami közvetve gyakorlatilag tízezer ember halálát okozta.
A szövetségi törvényt kikerülő egyik kiskaput az a törvényrészlet jelentette, amely lehetővé tette, hogy vallási célra egy-egy egyházi személy 10 gallon (37,85 liter) bort szerezhessen be. El lehet képzelni, mennyi visszaélés történt a törvénymódosítás „félreértelmezése”, valamint a törvényt betartatni igyekvők csekély száma miatt. Ezekben az években meglepően sok pap, valamint rabbi jelent meg az elosztó központokban.
A másik kiskapu a gyógyszeres kezelés volt, ugyanis a törvény azt is lehetővé tette (hivatalosan a rák, az emésztési zavar, valamint a depresszió kezelésére), hogy receptre whiskyhez jusson a beteg. Mindössze három dollárba került a papír, amely feljogosította a „depresszióst”, hogy tíznaponta egy-egy pintet (5,68 liter) kapjon. Ezen az úton több mint négymillió liter szesz jutott el a „páciensekhez”.
A mezőgazdasági termelők, akik közül egyébként a tilalom legelkötelezettebb hívei kerültek ki, ügyesen áthidalták az alkoholtilalom okozta hiányt, s kiaknázták földjük „természeti erőforrásait”: sokan rozsból, illetve kukoricából készítettek égetett szeszeket, sokan pedig gyümölcsből - a legnépszerűbb az almabor volt, amelynek alkoholtartalma a tíz százalékot is elérhette.
Sok éles eszű amerikai pedig előre gondolkodott: a törvény életbelépése előtt hatalmas készleteket vásároltak fel, s pincéikben tároltak, ami hivatalosan nem jelentett törvényszegést. A szegényebbek csak néhány üveget tudtak elraktározni a nehezebb időkre, a tehetősebbek azonban megtöltötték raktáraikat, ahonnan nem csupán saját fogyasztásra került elő az alkohol.
Az 1930-as évek elejére egyre világosabbá vált, hogy a törvényt lehetetlen betartatni. A The Washington Post becslései szerint a kongresszusi képviselők, valamint a szenátorok mintegy 80 százaléka is folyamatosan megszegte a törvényt, a tehetősebb rétegek mellett pedig a szegényebb társadalmi csoportok is megtalálták az utat az alkoholos mámorhoz. A törvényileg előírt „józanság” nem érte el a kívánt hatást, a bűnözés nemhogy csökkent volna, de soha nem látott magasságokba emelkedett. A törvény visszavonására 1933. március 22-ig kellett várni, amikor Roosevelt elnök aláírta a sokak által hőn áhított Cullen-Harrison-törvényt, amely az italok alkoholtartalmát 3,2 százalékban maximálta.
Sir David Stirling a brit különleges egység, az SAS megalapítójáról úgy hírlik, hogy katonai bevetési során 41 embert fojtott meg.
Miután 1098 telén elfoglaltak egy szíriai erődöt, az éhező keresztesek az ostromban elesett muzulmán védők testéből táplálkoztak.
Az ókorban a 12-es szám a tökéletességet jelképezte.
"A halál semmiség, de élni legyőzötten és dicstelenül olyan, mint naponta meghalni" - írta Napóleon 1804-ben Jacques Lauriston tábornoknak küldött levelében, amellyel gyakorlatilag előre megjósolta saját sorsát. A korábban sikert sikerre halmozó hadvezér az 1815. június 18-i waterlooi csata elvesztése után végleg elvesztette annak lehetőségét, hogy továbbra is meghatározó szerepet játsszon az európai politikai életben.
Június 22-én - immár másodszor - lemondott császári címéről, és bár ezután legszívesebben egy vidéki házban élt volna valahol London közelében, az angolok ridegen elutasították kérését, és Szent Ilona szigetére száműzték. Kíséretének egyik tagja a tengerbe akarta vetni magát, amikor megtudta, hogy milyen helyet jelöltek ki számukra kényszerlakhelyül. A hadvezér és hűséges kísérőinek egy csoportja 1815. augusztus 8-án indult útnak az Atlanti-óceán déli részén található szigetre.
A császár, aki nem sokkal korábban még csaknem egész Európát uralma alá hajtotta, élete utolsó öt évét egy 16 kilométer hosszú, 10 kilométer széles szigeten volt kénytelen leélni. A területet kétezer katonával és két, éjjel-nappal cirkáló hajóval őrizték.
Napóleon egy földszintes faházban lakott, amely korábban marhaistállóként szolgált. A szél átsüvített a falakon, a nedvesség pedig annyira átjárta a lakhelyét, hogy kártyázáskor a lapokat először meg kellett szárítani a tűz felett, hogy használni tudják. A császár olvasott, kertészkedett, és még Voltaire egy drámáját is megpróbálta újraírni, de ami a legfontosabb, minden nap tollba mondta élettörténetének egy-egy részletét, amelynek segítségével megpróbálta megalkotni saját legendáját.
Utolsó éveiben azonban egyre mélyebb depresszióba esett, és végül már minden reményét elvesztette. Gyomorrák végzett vele 1821. május 5-én. Bár azt szerette volna, ha a Szajna partján temetik el, maradványait csak 1840-ben szállították haza, és a párizsi Invalidusok templomában helyezték végső nyugalomra.
1. A történelem legnagyobb hiperinflációi során az esetek többségében a bankjegyek tömege jelentette értékük alapját. A talicskával hordott bankjegyhalmot az eladók mérlegen mérték le, így a vevők annak alapján vásárolhattak, hogy hány kiló pénzt adtak át a bolti alkalmazottaknak.
2. Az 1923-as németországi hiperinfláció során az anekdota szerint megtörtént, hogy egy fiút a szülei két kenyérre való pénzzel küldtek el vásárolni, de útközben leállt focizni, és mire a bolthoz ért, már csak egy kenyeret tudott venni a pénzéből. A feljegyzések szerint, ha 1923-ban Németországban valaki őrizetlenül hagyta pénzzel teli táskáját, csak a táskát lopták el, a tartalmát nem.
3. Görögországot 1944-ben a történelem ötödik legsúlyosabb hiperinflációja sújtotta. 1944 októberében az árak 13 800 százalékkal nőttek a korábbiakhoz képest. Míg 1938-ban a görögök átlagban 40 nap alatt váltak meg egy bankjegytől, 1944 novemberében ugyanehhez már csak mindössze 4 órára volt szükségük.
4. Magyarországon 1946-ban a világ valaha volt legnagyobb hiperinflációja során a havi infláció megközelítette a 42 ezerbillió százalékot. Az árak 15 óránként megduplázódtak. 1946 júniusában nem kevesebb, mint 5,85 milliárd pengő volt egy kiló kenyér ára.
5. 1946 júniusában Magyarországon vezették be a világtörténelem legnagyobb címletű, százmillió billpengős bankjegyét. Bár az egymilliárd billpengős bankó kiadását is tervezték, ennek bevezetésére végül nem került sor.
6. A hiperinflációval a vidéki lakosság járt a legjobban. A városba különböző élelmiszerekkel érkező parasztok, a batyuzók általában aranyórával, szőnyeggel, értékes étkészlettel, vagy minőségi ruhadarabokkal tértek haza.
7. Magyarország a forint 1946. augusztus 1-jén történő bevezetésével ért véget a történelem legnagyobb mértékű hiperinflációja. A korábbi bankjegyeket beváltották: 400 000 kvadrillió pengőért adtak egy forintot.
8. Európában még a 20. század végén is akadt példa extrém mértékű inflációra. A délszláv háború alatt a jugoszláv dinár annyira elértéktelenedett, hogy a munkáltatók sok esetben nem pénzben, hanem mindennapi közszükségleti cikkekben fizették ki alkalmazottjaikat. Újra elterjedt a cserekereskedelem. A boltok - hogy ne kelljen folyamatosan újraírniuk az árakat - pontokban határozták meg az árak értékét.
9. 1993-1994 fordulójának tele különösen nehéz volt a jugoszláv nyugdíjasok számára. Még ha azonnal el is költötték a nyugdíjukat - az infláció havi átlag 313 millió százalékkal történő emelkedése miatt - mindössze három liter tejet vehettek az összegből.
10. Zimbabwében 2008-ban az 1946-os magyar hiperinflációhoz hasonló mértékben csökkent a pénz értéke. Az iskolák és a kórházak szinte teljesen működésképtelenné váltak, mivel csak kevés tanárnak és nővérnek volt pénze buszjegyre. A főváros, Harare lakosságának jelentős része nem jutott vízhez, mivel a városvezetésnek arra sem volt pénze, hogy a megfelelő víztisztító vegyszereket megvásárolja.
